Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Juhász Gyula levele Espersit János főszerkesztőnek - Könyves Kolonics József: Önéletrajzi adalékok

24. Juhász Gyula levele Espersit János főszerkesztőnek Engedd meg, kedves jó Barátom, hogy ezen a szokatlan úton mondjon köszönetet a magyar író a magyar mecénásnak (hogy még ilyenek is vannak a világon, ez országban és Makón), aki lehetővé tette, hogy egy jó hosszú hétig (milyen rövidnek tűnt föl) egy bizalmas íróasztal mellett gondtalanul és kedvemre, alaposan kiírhattam magamat és végre prózaíróvá is lehettem az idegen előkelő, de idegen nincstelen lírai költőség mellett. Ez a nagyon kedves, minden gondolatomat kitaláló és minden szeszélyemet honoráló mecénás nem volt se gróf, se báró, mégcsak bankár sem volt, sőt ellenkezőleg. Költő volt az én pártfogóm, aki szép versek írása helyett szép dolgokat művelt egész életében: az igazságot kereste és védte, a szabadságot imádta és akarta, nem azt a szabadságot, amely az ölés jogán uralkodik, hanem azt, amelyik a testvéri ölelés révén mindnyájonkat boldogít. Az én barátomnál (mert barátom nekem ez a különös mecénás) a legjobb barátaim társaságában voltam állandóan: könyvek között. Az asztalon egy barátságos koponya mosolygott és buzdított, hogy igyekezzek alkotással kifogni az elmúláson. Egy gyönyörű ifjú leány is mosolygott azonban ezen az asztalon, két példányban is (Espersit lányának, Máriának két fényképe. Egy fiatal költő (József Attila énekelte meg ezt a nyíló rózsabimbót (Leányszépség dicsérete, én csak elnézem sokszor és igazat adtam neki. Remélem, hogy a nyájas olvasó találkozni fog azokkal, amiket ez a csöndes makói íróasztal termett. Minden buzdított itt és minden lelkesített. Az ablakom alatt a mag>ar föld népe ballagott, döngő és imbolygó léptekkel, az a nép, amely mégis csak a magyar jövendő egyik legbiztosabb és legerősebb záloga és ígérete, az a nép, amelyből én magam is származom és amelyet aggodalmas reménységgel szeretek. Ez a nép ma még csak a földet kedveli nem a poétát, pedig ha a kultúra betűét is úgy fogja majd becsülni, mint azokat a barázdákat, amiket a föld nyitott könyvébe ró, akkor megint a világ első népe lehet. Addig bizony a magyar író csak Ady szavait ismételheti, látja őket, amint ballagnak döngő léptekkel a magyar parlagon: Szeretném, ha szeretnének! Makói Reggeli Újság 1923. december 5. 5. Könyves Kolonics József: Önéletrajzi adatok Adalékok: — 1912-ben a csanádpalotai törvényhatósági választó kerületben egyik törvényhatósági bizottsági tag lemondása folytán időközi választás volt. Én mint a szomszéd választókerületben lakó nagylaki ügyvéd ezen a választáson köztársasági programmal szintén felléptem és az egész ország ámulatára köztársasági programmal 13