Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - Reformatiójáról

§. 1. Reformatiójáról Hogy a Reformatio Makóra jókor béjött, tsak abból is gondolhatni, hogy ez mintegy a közepén esett azoknak a helyeknek, melyekről tudjuk, hogy bennek a Reformatio, mindjárt annak kezdetiben erős lábra kapott. Napkelet felől volt Békés, hol Ozorai Imre, és Gyula, Hol Gálszétsi István (nem Tamás, mint Nadányi János Florus Hungaricusában írja* már 1532-dik esztendőben, Thuri, vagy mint tudományjárói neveztetett, Literati Lukáts segítségével a Nadányi és Massai Urak pártfogása alatt az Evangyéliomi tiszta tudományt élő szóval, és írással terjesztették; Magyarul készült munkákat adván ki, az első de Christo et Antichristo, a második pedig, a Keresztyéni tudományról való könyvetske titulus alatt. Napkelet, és Dél között esett hozzá Lippa, hol a Brándenburgiai Marchio, György, még közelebb Nagylak, hol Jaxith Péternek özvegye Anna, már 1529-ben**, az Evangyéliumi tudományt hatalmasan pártolta. Amaz elsőbb helyről küldetett ki Vittembergába 1544-ben Lippai Kristóf közönséges költségen, emeről pedig 1449-ben az említett kegyes Asszonynak bőkezűsége által segíttetve, Vitus János, ki osztán idővel Liszkai, végre S. Pataki Prédikátor, és egyszersmind Oskolai Tanító lett. Délről esett Temesvár, hol mindjárt a Mohátsi veszedelem után Perényi Péter, későbben pedig Petrovits Péter, mint Temesi Grófok, a Reformationak buzgó előmozdítói voltak, hirdetvén a megtisztíttatott Vallást ezen utóbbinak idejében, az imént említett Lippai Kristóf. Napnyugotról esett Szeged, hol 1544-től fogva, a Török oltalma alatt, mind a Templomban, mind az Oskolában tanított Abádi Benedek, ki elébb itthon Typographus, majd Wittembergai Akadémikus lévén, s ott az egyházi hivatalra kibocsáttatván, onnét kapott hivatalt magától Szeged Várossátói, a fent kitett esztendőben. Megszűntek Reformátusok lenni Szegeden a Török uralkodás végződése, t.i. 1686-dik Esztendő után, s költöztek nagyrészént a szomszéd Győré, a honnan ismét 1743 tájján kéntelenítettek elszéledni. Az elsőt onnan lehet kihozni; mert b.e. Szőnyi Béniámin, ki a mult század közepén, és így a Török elűzettetése után 60—70 esztendővel lett Vásárhelyi Prédikátorrá, azt írja a Vásárhelyi Ekklésiáról tett, s ott az Archívumban meg lévő Jegyzései között, hogy ő még esmert egy Győről került öreg embert, Kökény Istvánt, kinek az Attya a Szegedi Ref. Ekklésiában harangozó volt; a második esetre nézve pedig felvan jegyezve a Dobozi Ekklésia Anyakönyvének utolján, hogy Bakos, vagy mint hazájáról szerette magát nevezni, Veszprémi János, ki a Doboziak köztudományja szerént Gyevi Prédikátor, s a Felesége Makóról való Jó Anna volt, az említett 1743-dik Esztendőben ment Dobozra Prédikátorságra. A feljebb írt Reformátoroknak nagy segítségére volt Szegedi Kis István, ki, mint Szathmár Németi Mihály a Dominicái eleibe tett Praefaciojában írja, Wittembergából * Vesd össze Budai Ésaiás Magyar Orsz. Hist. II. Dar. 100. 1. ** Ir. Parizpápai Rud. rediv. p. 135. 45