Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - Az Ekklésia tagjainak buzgóságokról - Az Ekklésia épületjeiről

talan, lassú, és gyáva. 3 vígan élő; 3 éppen iszákos. Illyenek voltak a 2 leghoszszabb ideig élt aszszonyok is; a mellett fijatal korokban tsavargók, és kitsapongók. c) Házasságra léptek 1830-ban 162, 1831-ben 180, 1832-ben 143, 1833-ban 167, 1834-ben 132 párok. §. 10. Az Ekklésia tagjainak buzgóságokról Makó lakossainak erköltseikről, szokásaikról átaljában, már az első Részben §. 24. tétetvén említés: itt a Felekezetünkbelieknek tsak buzgóságokról szólhatok. Értem ezen elsőben Templomba, és halottakhoz való szorgalmatos eljárásokat, s könyvszereteteket. Aliig van ollyan ház, mellyben Biblia, és Keresztyén Tanítások, ollyan pedig egy sints, mellyben Soltár és apró Könyörgéses könyvek ne volnának. Tartanak némellyek Biblia magyarázatokat, Prédikátziókat, Históriákat és verseskönyveket. Különösen kitűnő kegyes végekre való adakozásbeli buzgóságok. Az Ekklésia javai, s épületjei, nagy részént, önként való adományoknak köszönik léteket. Alig van ollyan esztendő, mellyben valami darab szőllő, vagy valamelly summa pénz ne hagyódnék Testamentomban az Ekklésiának. A közelebbi esztendőkben az Orgonára, harangra, Templom újítására adtak sokan, tehetségek szerént, 10, 30, 50, 100, 200 forintokat is. 1828-ban kihirdetődvén nékik Katédráról, hogy az Úr asztalához tartozó ruhák, mellyeket eleik ajándékoztak, elavúlván, újítást kívánnak, s itt az alkalmatosság azoknak példájoknak követésére: első nap 400 forintot, egy hét alatt annyit hoztak bé, hogy ezeket pompásan meg lehetett újítani. Tsak özvegy aszszonyok találkoztak, kik 50, 100, 125 forintot is hoztak. 1833-ban egy világtalan Prédikátor a Prédikálást kikérvén, s magát kihirdetvén: egy délután 160 forint gyűlt a számára, így akármelly közönséges Intézet, kárvallott Ekklésiák, vagy Személyek számára való adakozás végett felszóllíttatnak, nem felejtkeznek el szokott buzgóságokról. Kár, hogy könnyen hívők, az ítélettételben hirtelenkedők, sőt mások után menők, változó elméjűek és kedvűek. §.11. Az Ekklésia épületjeiről Ezek már feljebb, a Kurátoroknak nevek alatt, a kiktől építtettek, rövideden megemlíttettek; itt bővebben leíratnak. Ezek azok: 1. A Templom tornyával, kerítésével. A régi templom göngyöleg sárral tapasztott sövényből volt, s állott a mostani Parochiák lábjában, azon a helyen, a hol jelenleg a Praeceptori lakhely van. E mellett volt egy fa torony, mellyről azt beszéllik az öregek, hogy nem lévén szabad abban az időben Nagy Pénteken harangozni az Istentiszteletre úgy adtak jelt: hogy 12 Oskolás gyermekek felmentek ezen toronyba, s énekelték ezt az éneket: Óh ártatlanság báránya s a t, és azt nevezték bőr harangnak. A mostani templom fundamentoma mikor tétetett le? írásban nyomába nem akadhatni; a szóbeli előadások pedig külömbözők; némellyek még 1772-re teszik; hanem az tudva van, hogy felépült 1778-ban, a melly esztendőben, a Kőrös Tartsán tartatott Egyházi Vidéki Gyűlésben a Vidék Pénztárából adatott e végre költsön 400, ajándékban pedig 100 for.

p.p. Ennek akkori, és mostani minéműsége között külömbség lévén, elébb tsak az akkorit írom le. Volt a mostani fala, mellynek vastagsága x/

2, magassága 5, belső világának hoszsza 17, szélessége 7 öl, menyezetje volt kék festékű deszkából, mellyen aranyozott fából tsillagok függöttek; a két végén volt a kar, addig, a meddig 95