Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Helyheztetéséről - Hajdani állapotjárói

a Maroson túl lévő földet pedig Orsováig és a Dunáig, vagy a mai Bánátot Gaad, vagy Glád, kinek nevéről neveztetett Helység még ma is vagyon a Bánátban, Temesváron túl négy mértfőidre, egy igen kies, és termékeny helyen, most Consiliarius Kászonyi Ő Nagysága, Torontál Vármegyei volt Vice Ispány bírja. Ezt a Gaadot az Árpád Vezérjei, Zuárd és Kadusa meggyőzvén, földjét elfoglalták: de idővel ismét kivették magokat a Bánát lakosi a Magyarok hatalma alól, és külön Fejedelmek volt. Illyen Bánáti Fejedelem volt Sz. István Király idejében Aktum. Ennek vezére volt először Chunad: de ki Aktum előtt gyanúságba esvén, hogy a veszedelmet elkerülhesse, Sz. István királyhoz pártolt. Ez őtet Vezérnek meghagyta ugyantsak Aktum ellen, a ki a Maroson sokszor által csapván, pusztította a Magyarokat. Eleinte az Aktum részén volt a szerentse, s egyszer Chunádot nagyon megverte: de ő nem hagyván magát, öszveszedte népét, éjjel az Aktum táborára ütött, azt szélylyel szórta, a midőn Aktum is elesett. Mellyért Sz. István néki adta az Aktum feleségét, és minden jószágát, és Csanádi Fő Ispányjá tette. Ő tőle vette hát nevét, első fénnyét és ditsőségét a régi híres Csanád, a hol hajdan Ország Gyűlések is tartattak, Királyok múlattak és laktak. Nevezetesen itt lakott Aba Király Királyi palotájában; itt ölette meg azon ötven Fő embereket, kik Péterhez szítottak; a tanátskozás színe alatt őket ide híván; melly kegyetlenségéért ő is, uralkodásának negyedik esztendejében, erőszakos halállal lakolt meg. Itt állította fel, s Királyi kegyelmeivel fő rangra emelte, mindjárt a Magyaroknak Keresztyén Vallásra lett térésekor, Sz. István első Királyunk, az erről nevezett, s akkor igen nagy kiterjedésű Püspökségnek Székét, mellyet attól fogva, a mai időig 80 Püspökök díszesítettek; kik közzül nevezetesebbek voltak a régibb időben. az 1-ső: Sz. Gellért, 1030—1047., ki a Keresztény vallás ellen feltámadt, s a pogányt visszaállítani kívánó pártos Magyarok által, a Budai meredek hegyről, melly osztán az ő nevéről neveztetett el, letaszíttatott; a 17-dik: Első Antal, 1290—1306, ki a Baváriai Ottót Magyar Királlyá koronázta ; a 21-dik: Gebhárd, 1344., ki Magyar, Cseh, és Lengyel Országokban Apostoli Nuncius volt; a 23-dik: első Tamás, 1350—1358., Kalotsai, majd Esztergomi Érsekké lett; a 39-dik: Csáki Miklós, 1500—1514., aki a Dózsa támadásakor, a Kurutzok által kegyetlenül végeztetett ki; a 40-dik: Csaholyi Ferentz, 1514—1526., ki a gyászos emlékezetű Mohátsi veszedelemben elesett; a 42-dik: Martinusius György, 1536—1539., ki lett Váradi Püspökké, s kárdinálissá; a 48-dik: Kolosvári János, 1560, és a 49-dik: Dudith András, 1563., kik mind a ketten, a Tridentumi Zsinatban a Magyar Clerusnak szónokai voltak. Megvette a Török Csanádot 1573-ban, Melegh Balthasár Püspökségében, és a Püspöki Székes Templomot lerontotta, kintseit kirablotta. Melly időtől fogva, a Törököknek Magyar Országból lett kiűzettetésekig, a Csanádi Püspökök Székektől megfosztva, Megyéjekből számkivetve, a Püspökségnek tsak titulusát bírták. Vára későbben u.m. 1689-ben rontatott le. Ilyen viszontagságoknak tő szomszédságában volt hát hajdan Makó, mellynek kérdést lehet már tenni. 6