Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - A Kurátoroknak, s más Ekklésia szolgálatjában lévőknek fizetéseikről, és egyéb rendszerént való kiadásokról

jében, s egy részről az ő gondoskodása által ujjítódtak meg, önként való adományok­ból az Úr Asztalához tartozó szent ruhák; akkor szereztetett az a házatska is, udva­rával együtt, melly most Ispotálynak kezd alkalmaztatni. Kalász János 1830—1833. Készíttette a Templomban a Papszéket, asztalt, keresztelő oszlopot, s ezeket rostélyjal körülvétette. A Templom kerítését újjíttatta, reá nagy kaput, és kis ajtókat tsináltatott; a nagy Oskola udvarán tűzrevaló tartásra színét, a Kántori udvaron pintzét építtetett; a Temlomot mázos cseréppel béfedette, fedél fákat is újakat rakatván fel. Szerzett két házat Praeceptorok lakására, egyiket a Toronyal általellenben, másikat a nagy Parochia lábjában. Szerzett egy darab szőllőt is, megváltván tudniillik a Fekete Alberttől Testamentomban hagyott rész mellé, annak azon részét is, mellyet az uradalom elfoglalt. A Harangozó földjét Csókásról, közelebb, s jobbért, a Rákosi oldalra cserélte, adván toldásban 220 forintot. 200 ezer téglát égettetett, mellyet következőjének resignált. Jenei Mihály 1834-dik Esztendőtől fogva. Építtette első esztendejében Új Váro­son a Fiú Oskolát, és mind ehez, mind a szomszédjában lévő Leány Oskolához Istál­lót, és Színét; nevelte egy szobával, a Toronnyal általellenbe lévő, s feljebb említett házat; második esztendejében építtette az új Prédikátori házat. Második, vagy Építtető Kúrátorok is kezdettek lenni 1810-ben, a nagy Oskola építése, s ahoz való készület alkalmatosságával, kik is 1815-ig ezek voltak: Tóth János, Dobsa Sámuel, Kristó János. 1816-ban ezen hivatal megszűnvén, 1824-ben ismét felállítatott, s viselték Gujás György 1824—1828. Gera Ferentz 1829—1832. Mágori István 1833, 1834. Fodor János 1835-től fogva. Ditsekszik a Makai Ekklésia Fő Kúrátorral is, 1815-dik Esztendőtől fogva, a midőn ezen fő felvigyázói tisztre megkérettetvén Tekintetes Szilesy Pál Úr, Tekinte­tes Nemes Csanád Vármegyének mostani fő Nótáriussá, s a Békés—Bánáti Egyházi Vidéknek Assessora, azt elvállalta, s azon időtől fogva tanátsával, s tekintetével az Ekklésia virágzását hathatóan előmozdítja. Egyházfi 1820-ig, kivévén azt, hogy az Oskola építésének a súllyán, egy, vagy két esztendeig, Ekklésia kis Bírája is volt, tsak egy szokott lenni. Ettől fogva 1833-ig volt kettő, 1834-ben lett három, 1835-ben ismét kettő. §. 7. A Kurátoroknak, s más Ekklésia szolgálatjában lévőknek fizetéseikről, és egyébb rendszerént való kiadásokról a) A Kúrátoroknak fizetése régen tsak 16 forint volt, 1800-ban lett 21, 1824-ben 50 f. b) Az Építtető Kúrátoroknak első ízben t.i. 1810—1815, noha ezen hivatalt maga Tóth János négy esztendeig viselte, semmi fizetések nem volt. Másodszori fel­állíttatásakor t.i. 1824-ben egyforma fizetést kezdtek húzni a Számadó Kúrátorokkal, t.i. 50 f. c) Az Incassátorok fizetése, míg ezt a hivatalt a Város Adószedői vitték, volt 80 f. 1827-től fogva 1831-ig melly idő alatt ezen hivatal négy négy személyekre volt bízva esztendőnként, kapott mindenik 20—20, és így együtt ugyan tsak 80 f. 1832-ben, és 1833-ban, mikor már ismét tsak egy Incassátor lett, volt a fizetése 300, 1834-től fogva pedig 200 forint. d) Az Egyházfiak fizetése 1799-ig volt 16, 1800—1825: 21; 1826—1831: 40; 1832-dik esztendőtől fogva 50 forint, úgy hogy ezen kitett summákat, akkor is, mikor már két, vagy három Egyházfiak voltak, egyenként mindenik megkapta. 5' 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom