Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - Az Oskolai tanítókról s Kántorokról

három szegű kalapot hordozott, s a hazája mellett lévő hegyekre feljárt prédikálni. Ennek idejében választódott el a Rectori hivataltól a Kántorság, hozódván ő véle együtt Debreczenből Kántor is, a ki egyszersmind gyermekeket is tanított: de tsak egy esztendeig. 1791—1793 Győri Mihály. Rectorságát végezvén ment Pestre törvényt tanulni. Onnét viszszajövén Nagyságos Csanád Vármegyénél lett elsőbb írnok, azután Eskütt. Nem sokára a hazájába Kardszagra vivődött Nótáriusnak, hol meg is holt. 1794—1795 Orbán Jósef. Egy kis nyomorék, púpos hátú, szép tudományú, angyali erköltsű ember, a ki a Makai Oskolának fundamentomát megvetette, s reá nézve Epochát tsinált. Az Oskolát igen roszsz állapotban találván, azok közzül, kik már az előtt a Declinatiot, és Comparatiot három esztendeig gyötrötték, a jelesebbeket kisze­melvén, belőlök tavasztól fogva őszig, Syntacistákat, s a második esztendő végére Rhetorokat tett, mellyet könnyű, és világos tanítá­tása által eszközlött; szüntelen magyarázott, könyvnélkül keveset tanultatott; a Syntactica régulákat, a mint azok a fordítás közben előfordultak, hallásból mind megtanította, minekelőtte Tanít­ványi kezébe Grammaticát adott volna. Kár, hogy két esztendőt se végezhetvén el, a második esztendő vége felé, Februárius 9-dikén 1795-dik Esztendőben megholt. Hamvai nyugosznak itt Makón a régi Temetőben. 1796—1798 Berei István. Ez a vas szorgalmatosságú férfiú a megvetett funda­mentomra hasznosan tudott építeni. Ekkor már a fiúgyermekek 500-ra szaporodván, melly számra azólta nem nevekedhettek: lett négy Oskola, mint ma is van, u.m. három nemzeti, és a Deák. Felállítódott a Conrectori hivatal, mellyhez mindazáltal tsak a harmadik Nemzeti Oskola 2 3 tanítása volt kötve. Lettek úgy neve­zett Particulisták is a Rhetorokból, kik négyen voltak, s az első Nemzeti Oskolát tanították. A Deák Oskolát 2 4 egyedül maga Berei István tanította, t.i. a Declinistáktól fogva a Particulistákig, a ren­des tanítás idején; a Particulistákat pedig reggel a rendes tanítás ideje előtt; délbe és estve a rendes tanítás ideje után; és így télen, mind reggel, mind estve gyertyánál. így el lévén foglalva egész nap, hogy hivataljának megfelelhessen, fel volt estve rendszerént 10—11 óráig, felkölt reggel 3—4 órakor készülni. Két esztendő múlva Subscribendusokat küldött Debreczenbe, három esztendő múlva ismét másokat. Ekképpen magának szép hírt szerezvén, azt érdem­iette, hogy a Hód Mező Vásárhelyi Ekklésia, még Rectorsága vége felé, meg hívta a Professori hivatalra; mellyet minekutánna eszten­deig, tudományját és tapasztalásait Bécsben, és a felsőbb Városo­kon nevelte, el is foglalt. Onnan egynehány esztendő múlva ment Prédikátornak elébb M. Berénybe, azután Körös Ladányba, hol most is szolgál. 1799-ben Szűts István, ki a rendes Rectori időt valami hibája miatt ki nem tölthette. 1800—1803 Lugosi Jósef. Ki most Felső Bányai Prédikátor, és Esperest. Ez a kettő még az Oskolát fentartotta annyira, hogy mindenik küldött Subscribendusokat Debreczenbe. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom