Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - A Prédikátorok a Reformatio lábra állásától fogva a mai időig

Nagy Tiszteletű, s Nagy tudományú SZIKSZAY BÉNIÁMIN Úrnak, Ama munkás, és hasznos életű NAGY SZIKSZAY GYÖRGY méltó Fijának kit Makó szült, Debreczen és a külföld nevelt, Kaba jókor megtisztelt, Végre az érdem hazájába hozott Kiben A Makai Református Ekklésia 25 Esztendőkig volt buzgó, és fáradhatatlan Lelki Pásztorát, A Nagy Tiszteletű Békési Egyházi Vidék bölts Köz-Kormányzóját, A vigasztalhatatlan özvegy, Tiszteletes Nagyságos Margitai Sófia asszony, elfelejthetetlen Férjét, A magzatok: Sófia (T.T. Tóth Ferentz Hód Mező Vásárhelyi Prédikátor Úr Házastársa), Béniámin, György, Klára, Dániel, Jósef igaz indulatú Attyokat, A Barátok érzékeny barátjokat, A Tudományok serény előmozdítójokat vesztették el: Lelkétől elhagyattatott teste, Életének 56-dik Esztendejében Mártius 9-dik napján 1828. A háládatos nyájtól Ide tétetett. Felesége s gyermekei fellévén itt jegyezve, tsak azt kell még megemlíteni Feleségéről, hogy az néhai Debreczeni Senátor Tekintetes Margitai György Úr Leánya; és gyermekeiről, hogy Béniámin Vasáros Legénységből, György Debreczeni Deákságból katonai pályára léptek; Klára egy Makai gazdag kereskedőhöz ment férjhez. Dániel szép tálentomú, s jeles készületű ifjú, ki Prókátorságra készülvén, ideig óráig Tekintetes Nagyságos Csanád Vármegyében, mint Honorárius Vice Nótárius vonta meg magát; Jósef, ki Debreczeni öt esztendős Deák korában Nagy Váradon Római Catholicussá lévén, ott most (1836. Esztendő) Püspöki költségen Papságra készül. Nyomtatásban kiadta Nagy Tekintetű Szikszai Béniámin Úr a következő munkákat: 1. Biblia Szövétneke, az az Magyarázat az egész O és Új Testamentumi Szent írásra. 1-ső Darab: Szent Máté Evangyélioma: de több Darabokat, mivel ezen első Darabnak Exemplárjai is rajta maradtak, nem adott ki. 2. Biblia Győzedelme. 3. írt a Vallás felett támadt penna hartzkor is, három kis Könyvetskéket, Unió név alatt, a Római Catholicusok, és Protestánsok között fenálló egyességről. XII. I. Tóth István. Vésztői Rectorsága után Akadémián megfordulván, Tekintetes Szikszai Béniámin Úrral egy időben, u.m. 1803-dik Esztendő Tavaszszal hozódott második Prédikátorságra, a ki gyenge testalkotású, s hangú lévén, és a nagy Templomban magát megerőltetvén hektikába esett, s megholt 1808-dik Esztendő Május 14-én; eltemettetett a közönséges Temetőbe. Utánna esztendig interimaliter szolgált Tekintetes Bíró Mihály Úr, ki inrét Dombegyházára ment, Sámsonban holt meg. XIV. Szilágyi Jósef. Ugyantsak második Prédikátorságra hozódott 1809-dik Esztendő Tavaszszán Dobozról, hol Esztendeig, valamint már elébb Fekete Gyarma4* 51