Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

nyelvet ismertető, propagáló írásoknak. Az 1909 őszén megjelent cikkek írója, Maros Béla segédgyógyszerész ismereteink szerint az első makói eszperantista.

9 Maros propagandájának hatására Neumann József könyvkereskedő kezdte meg a városban az eszperantó nyelvkönyvek árusítását.

1

0 Az árusított könyv valószínűleg Mezei Károly nagyon népszerű, 1947-ig sokszor kiadott nyelvkönyve volt.

1

1 Maros Bélán kívül azonban legfeljebb egy-két eszperantista lehetett a városban. Szervezet létrehozására irányuló törekvésük eredménytelen maradt.

1

2 Az első világháború Európa-szerte visszavetette az eszperantó mozgalmat. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete 1915 tavaszán formálisan is beszüntette működését.

1

3 A nemzetközi és vele a magyarországi mozgalom új fellendülése 1917-ben kezdődött. Szegeden például 1917 áprilisában kezdett működni a Turzó Péter vasúti tisztviselő által vezetett eszperantisták csoportja a magántisztviselők szakszervezetének helyiségében.

1

4 1918 tavaszától ismét működött a Magyar Országos Eszperantista Egyesület, majd ősszel újjászervezték a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületét is.

1

5 Szegeden a MOEE-hez tartozó, 1913-ban alakult Frateco-csoport 1921—1924ben ismét működött, Turzó Péter vezetésével. Velük tartotta a kapcsolatot az ekkoriban valószínűleg egyetlen makói eszperantista, Kemény Sándor magántisztviselő is. Kemény 1922-ben már eszperantista volt.

1

6 1923 januárjától a makói állami főgimnázium épületében vezetett egy 25 fős tanfolyamot,

1

7 a szegedi csoport vezetői pedig kérésére propaganda-előadásokat tartottak Makón.

1

8 A szegedi csoport azonban nem tudott hatékony segítséget adni a makóiaknak saját szervezetük létrehozásához, mert maga is szétesőben volt. 1923 végén már nem tudták tovább kiadni folyóiratukat, a Hungara Esperantisto-t. 1924 őszén tartottak utoljára tanfolyamokat a ,,helybeli intelligencia részére"

1

9, s a csoport még ebben az évben meg is szűnt. Makón tehát el sem jutottak önálló MOEE-csoport alakításáig. Az ún. semleges irányzathoz tartozó eszperantisták tevékenysége azonban nem szűnt meg. Erdős Ernő magántisztviselő 1925—1933-ban az Egyetemes Eszperantó Szövetség (Universala Esperanto-Asocio) nevű, genfi székhellyel működő nemzetközi szervezet helyi megbízottjaként tevékenykedett, 1926—1928-ban Kemény Sándorral együtt.

2

0 Az újszentiváni csoport A szegedi Frateco-csoport megszűnésével az Alföld déli részének egyetlen működő eszperantó-csoportja maradt: a szegedi munkáseszperantisták akkor már közel száz fős csoportja.

2

1 Ez a MEME-hez tartozó csoport élénk tevékenységet fejtett ki, aktivistái eljutottak a közeli városokba, sőt a csendőrség éberségét kijátszva falvakba és tanyákra is, illetve a Szeged környéki településekről többen bejártak a csoport összejöveteleire a szegedi Munkásotthonba. Néhány ilyen rendszeresen bejáró volt a két világháború közti Csanád—Arad—Torontál vármegyéhez tartozó Deszk és Újszentiván községekből. Újszentiván községből Puskás Pál béres volt az egyik rendszeresen bejáró, aki a Munkásotthonban rendezett tanfolyamokon 1925-től jól elsajátította a nyelv alapjait. A következő évben községében már önállóan szervezett és vezetett egy tanfolyamot. Illegálisan szervezett tanfolyamának kilenc újszentiváni és öt ószentiváni (ma: Tiszasziget) hallgatója volt, többnyire béresek. Köztük volt Bodó István, Oroszországból hazakerült internacionalista is. A foglalkozásokat esténként petróleumlámpa fényénél tartották. Titokban, mindig más helyen jöttek össze, rendszerint istállókban, 4