Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

végez. Budapestről, felső kapcsolatától röpiratokat szállít haza Makóra. 1931-ben rendőrségi besúgás alapján letartóztatják és kéthónapi fogházra ítélik. Szabadulása után, mint kommunistát, rendőrségi megfigyelés alatt tartják. Az 1930-as évek végétől már nem vesz részt a munkásmozgalomban. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 82, 97, 128, 138, 197, 239, II. 189. Tamasi Mihály: A dolgozók harca a nyomor és kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen 1929—1935. Szeged, 1971. 38. old. HANKOVSZKI DEZSŐ (Makó, 1884. május 20.—Makó, 1973. március 10.) Faipari munkás. 1900-ban tanulta ki a szakmát,de 1901-ben külföldre kényszerült mert itthon nem kapott munkát. Először Ausztriában, Grazban és Innsbruckban élt, majd 1904-ben Svájcban, Zürichben telepedett le. Itt bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba és a munkás kultúrmozgalomban is szerepet vállalt. 1906-ban hazatért, Budapesten a Ganz Gyárban dolgozott. A háború után újra nem kapott munkát, 1922-ben Franciaországba emigrált. Párizsban dolgozott, ahol 1923-ban belépett a Francia Kommunista Pártba. Mozgalmi tevékenysége elsősorban a baloldali, haladó szellemű magyar nyelvű lapok terjesztése volt. A 30-as évek elején részt vett a Sallai Imre és Fürst Sándor elítélése ellen szervezett tiltakozó akcióban. A spanyol polgárháború idején a Spanyol Köztársaság támogatását szolgáló mozgalom aktivistájaként dolgozott, adományokat gyűjtött a franciaországi magyar munkások körében. Franciaországból 1942-ben tért haza. A felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba. Makón asztalosként, majd a kiskereskedelmi vállalatnál dolgozott. 1956-ban — idős kora ellenére — részt vett a párt újjászervezésében. Munkásmozgalmi tevékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. Forrás: Az MSZMP Makó városi Bizottságának irattára. JOACHIM RUDOLF (Tatabánya, 1901. június 20.—Makó, 1964. november 6.) Bányászcsaládból származott, bányászként dolgozott. Tatabányán 1917-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1918—19-ben részt vett a bányászok forradalmi megmozdulásaiban. 1923-ban Franciaországba emigrált, ahol bányákban kapott munkát. Belépett a kommunista vezetésű szakszervezetbe, 1931-ben pedig a Francia Kommunista Párt tagja lett. A franciaországi magyar bányászok egyik helyi baloldali emigráns szervezetének volt a titkára 1936-ig. 1936-ban a spanyol polgárháború kitörése után önként jelentkezett a spanyolországi nemzetközi brigádba. A nemzetközi brigádban harcolt, sok ütközetben vett részt. 1939-ben — a nemzetközi brigádok feloszlatásakor — visszatért Franciaországba. 1941-ben a politikai rendőrség letartóztatta, internálták, de megszökött. Részt vett a franciaországi ellenállási mozgalomban. 1945-ben a francia és az olasz ellenállási mozgalom, a jugoszláv partizán-mozgalom segítségével kalandos körülmények között tért haza Magyarországra. Makón telepedett le. A Kommunista Párt tagjaként részt vett a felszabadulás utáni politikai küzdelmekben. 1956-ban részt vett Makón az ellenforradalom felszámolásában és a párt újjászervezésében. Forrás: Az MSZMP Makó városi Bizottságának irattára. 7