Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

GY. VARGA SÁNDOR (Makó, 1895. november 13.—Makó, 1974. augusztus 7.) Faipari munkás. Már 17 éves korában, 1912-ben belépett a Faipari Munkások Szakszervezetébe. Makón 1918. decemberében a szociáldemokrata pártszervezetben létrejött kommunista csoport tagja lett. A Tanácsköztársaság idején vörös katonaként harcolt, román fogságba esett. Már 1921-ben részt vett Makón a famunkások szakszervezete helyi csoportjának megszervezésében. 1921—1929 között a helyi csoport pénztárosa, majd 1929—1949 között elnöke volt. A makói szakszervezeti mozgalom egyik elismert vezetőjévé vált. 1924-ben a helyi SZDP-szervezet újjáalakításában vesz részt, mint a szervező bizottság tagja. Ekkortól kisebb-nagyobb megszakításokkal a vezetőségnek is tagja, egészen a német megszállásig. A szociáldemokrata pártszervezetben a baloldalhoz tartozott. A makói szervezett munkások képviseletében a demokratikus ellenzék harcát támogatja, az ellenzéki politikai gyűlések szervezője. A német megszállás után 1944. áprilisában internálják, ahonnan 1944. szeptember elején szabadul. A város felszabadulása után más munkásmozgalmi vezetőkkel együtt felkeresi a szovjet katonai parancsnokot, akivel a közigazgatás megszervezéséről tárgyalnak. A város ügyeit intéző 5 főből álló polgári városparancsnokság tagjaként még közvetlenül a város körül folyó harcok idején vesz részt a város életének irányításában, a közrend védelmében. A kommunista pártszervezet alapító tagja. 1945—1948 között a szakszervezetek képviseletében a Csanád megyei Nemzeti Bizottság tagja. Elismert, nagytekintélyű szakszervezeti, munkásmozgalmi vezetőként harcol a népi demokratikus átalakulásért, a szocialista forradalom győzelméért. 1956 óta az MSZMP Makói városi Bizottságának tagja volt. A Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 73, 115, 118, 131, 137, 151, 161 164, 172, 241, 243, 249, 252, 277, II. köt. 200, 216, 237, 238, 239, 241, 256. VÁSÁRHELYI KÁLMÁN (Hódmezővásárhely, 1891. március 10.—Makó, 1919. április 23.) Tengerész. Az első világháború alatt a haditengerészetnél szolgált. A Tanácsköztársaság alatt a Hadügyi Népbiztosság politikai megbízottként Makóra küldi, hogy a Vörös Hadseregbe való toborzást irányítsa, a tanácshatalom helyi szerveinek, a helyi pártszervezetnek a munkáját támogassa. Szerkeszti a makói Vörös Hírlap mellékleteként kiadott Vörös Katona c. lapot, emellett nagyszabású agitációs és propaganda munkát végez. Agitációs iskolát szervez a tanácshatalom helyi vezetői részére, előadásokat tart és a Vörös Hadsereg ellátását szolgáló rekvirálásokat is irányítja. Az 1919. április 23-i makói ellenforradalmi megmozdulás során meggyilkolják. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 91, 93, 94, 95, 96, 97, 121, II. 3 14