Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

1956-os ellenforradalom idején részt vett a városi pártbizottság székházának fegyveres őrzésében. 1958—59-ben a földművesszövetkezetek makói járási központjában dolgozott. Nyugdíjas éveiben is részt vett a város politikai életében, a munkásőrségnek haláláig tagja volt. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 91, 121, II. 74, 98. SZŰCS PÁL (Makó, 1894. január 23.—Makó, 1962 július 16.) Cipész. Az első világháború előtt Budapesten dolgozott, 1911 óta a Bőripari Munkások Szakszervezetének tagja volt. 1918-ban a polgári demokratikus forradadalom győzelme után Makón a szociáldemokrata pártszervezetben szerveződő kommunista csoport tagja, szervezője, ő az összekötő a makói csoport és a KMP központja között. A tanácshatalom idején a Csanád megyei forradalmi törvényszék tagja. A Tanácsköztársaság leverése után internálják, majd rendőrségi megfigyelés alá helyezik. A húszas évek elején részt vesz a bőrmunkás szakszervezet, később a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének újjáalakulásában, a pártszervezet baloldalának egyik vezetője. 1944 áprilisában internálják, ahonnan az év szeptemberében szabadul. A város felszabadulása után 1944 októberében a kommunista pártszervezet alapító tagja, decemberben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választják. A pártban különböző tisztségeket tölt be, életének utolsó éveiben az MSZMP városi Bizottságának tagja volt. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 73, 74, 91, 99, 100, 102, 117, 118, 122, 131, 137, 151, 171, 172, 241, 247, 252, 265, II. 216, 237, 238, 239, 245. TKÁCS SÁNDOR (Makó, 1905. december 1.—Makó, 1970. július 15.) Munkáscsaládból származott. A lakatos, valamint a bútor- és épületasztalos szakmát tanulta ki. A Tanácsköztársaság makói eseményeit gyerekfővel élte át, ami hatással volt életére. 1919-ben, még inas korában belépett a szakszervezetbe. 1923-ban a famunkás szakszervezet újjáalakult helyi csoportjának lett a jegyzője, később pénztárosa, s egyben a városi össz-szakszervezeti vezetőségnek a jegyzője. 1925-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, amelynek tagja volt 1944-ig. A szociáldemokrata pártszervezetben a baloldali felfogású, radikális fiatalok csoportjába tartozott. A 30-as évek elején bekapcsolódott a makói munkáseszperantista csoport munkájába. A 30-as évek közepén részt vett a helyi demokratikus ellenzék harcaiban, választási küzdelmeiben. A felszabadulás után a Kommunista Pártba lépett, a baloldali kisiparosok körében végzett politikai és szervező munkát. 1947-ig asztalos kisiparosként dolgozott. 1948-ban az MDP városi Bizottságának lett a munkatársa, majd 1949-ben rövid ideig a polgármesterhelyettesi funkciót töltötte be. 1949—1955 között a Csongrád megyei Tanács V. B. beruházási osztályának vezetőjeként, majd 1955-től a Csongrád megyei Moziüzem Vállalat igazgatójaként dolgozott. Makón 1956-ban részt vett a párt újjászervezésében, élete végéig tagja volt a munkásőrségnek. Munkásmozgalmi tevékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. Forrás: Az MSZMP Makói városi Bizottságának irattára. A makói József Attila Múzeum Adattára. 13