Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)
helyzete miatt — végül mégis a fahíd mellett volt kénytelen maradni, ugyanis a vashíd kb. 40 %-al többe került volna. Azt viszont nem mérlegelték, hogy hosszabb távon mégis a fahíd a drágább, ugyanis az állandó karbantartás rengeteg pénzt emészt fel. Ilyen előzmények után ajánlkozott a Klein és Fia eszéki cég a fahíd felépítésére. 5 7 Kijelentette, hogy „kész régi rajz szerint is felépíteni, de azért jótállást egyetlen évre sem vállal, miután azon tervezetben semmi biztos hídfő tervezve nincs, s egy szép reggelen azon vehetné észre magát Makó városa, hogy hídját Szegedre szállította a Maros árja, hanem egy biztos hídnak mindkét parton terméskőből s cementtel összefoglalt hídfőkkel kell bírni. A régi terv szerint a híd bele kerülne 110 000 forintba, s ezt 140 000 forintért felépíti és érte 5 évi jótállást vállal." 5 8 1876 decemberében a kivitelezővel meg is kötötték a szerződést. Ez magában foglalta a kereken száz méter hosszúságú marosi mederhidat és a két mellékhidat 108 és 56 m hosszúságban, szélességük 7,6 m. A megállapodás értelmében „Makó város kötelezi magát a fentebbiek szerint 140 000 forintban megállapított vállalkozási összeget 8% kamataival együtt 14 év lefolyása alatt 56 egyenlő, negyedévenként előre fizetendő tőke részletekben lefizetni oly módon, hogy a hídépítés befejezése s a műszaki felülvizsgálat megejtése után vállalkozó cég részére az egyes negyedévi törlesztések s a hártralévő vállalkozási összeg 8% kamataiból minden egyes negyedévre eső mennyiségnek megfelelő összegről kiállított kötvényeket, melyek a lejárati napokon az ezen kötvényeket előmutatótól Makó város pénztáránál beváltandók lesznek." 5 9 A vállalat érdekeit pedig úgy biztosították, hogy a cég fedezetére Makó város összes ingatlan javaira jelzálogos bekebelezést és a híd jövedelmét helyezték kilátásba. Makó közönsége harminc tagú hídbizományt nevezett ki, amely hivatva volt a hídépítés minden mozzanatát figyelemmel kísérni és a felmerülő hibákat haladéktalanul elhárítani. A hídcölöpök minőségét folytonosan és szigorúan meg is bírálták, a jónak ítélt gerendákat a város bélyegzőjével látták el. 6 0 A fahidak közül a legerősebbek a Howe-rendszerű rácsos fahidak, amelyek Amerikából származtak hozzánk. Ilyen tipusú fahidak több felé álltak ekkoriban, így Aradon, Zentán, Záhonynál stb., de ezek fölött már eljárt az idő. A fahíd szerkezeti elemei a 3-3 vízszintes gerendából álló felső és alsó őv, a ferde rácsrudak és függővasak, melyeknek csavarjait időnként meg kellett húzogatni (6. kép). A meder fölötti hídszerkezet három fajármon (lábon) és a parton egy-egy téglából cement foglalásba épített hídfőn nyugodott (7. kép). Eredetileg fedett hidat terveztek, később a tetőzetet elhagyták és az így megtakarított összegen kötelezték a vállalkozót, hogy a rongálásnak kitett részeket olajfestékkel mázolja be. A gerenda-csatlakozásokat deszkából ácsolt kis nyeregtetőcskékkel látták el, hogy ez által az időjárás viszontagságaitól megvédjék. 1877. júniusában kezdtek a fahídépítéséhez, és már egy hét alatt elkészült a Marost áthidaló állványzat. 6 1 A szerződésben kikötött 90 napos határidőt nem tudták betartani, 6 2 ugyanis a forgalomnak csak 1878. március 14-én adták át. A korabeli újságcikk öntudatosan állapítja meg: „e naptól kezdve van összekötve Makó 5 7 MVL kgy. jzk. 1876. 458. 5 8 Maros 1870. október 22. 5 9 MVL Páncélszekrénybe helyezett irat. Maros 1878. március 10. 6 1 Maros 1877. július 1. 6 2 MVL kgy. jzk. 1871. 51. 41
