Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)

Régi emberek - Dr. Diósszilágyi Sámuel

tetének nyomdaköltségét is nagyrészt Espersit fedezte. Joggal feltehető a kérdés: vajon mi lett volna a túlérzékeny idegzetű József Attilával Espersit gyámolítása nélkül? 1925-ben Espersit szervező munkája lehetővé tette, hogy Rudnay Gyula festőtanár növendékei három egymást követő nyáron Makóra települjenek. A turnusok végén alkotásaikból kiállításokat rendeztek, és azok révén széles körű érdeklődést keltettek itt a piktúra iránt. Városszerte ismert volt Espersit képgyűjteménye, metszetkollekciója és könyvtára is. Ezekben 64 márkás festményt, százszámra menő metszetet és 5 ezer kötet könyvet gyűjtött össze élete folyamán. Emberbaráti hajlama, mecénás gesztusai, ellenzéki magatartása, mű- és könyvgyűjtési szenvedélye nemcsak hogy felemésztette jövedelmét, hanem súlyos adósságainak is oka lett, családi élete is emiatt borult fel. Espersit a közéletben hovatovább háttérbe szorult. 1930-ban a polgármesteri állásra pályázott, de a felerészben virilis képviselőtestület ellenforradalmi többsége más személyiség mellé sorakozott. Ugyanilyen sorsra jutott az 193l-es városatyai választások alkalmával is. Anyagi nehézségei miatt feladta Kazinczy utcai lakását, és 1930. elején egy szerény parasztházba költözött. 1931 közepén Pitvaroson nyitotta meg ügyvédi irodáját, majd ott másodszor is megnősült. Két hét múlva szívbénulás következtében meghalt. Temetése óriási részvét mellett december 1-én történt Makón. Teteme felett hű kortársa, dr. Kolonics József ügyvéd tartott megrendítő és egyben a kormányzatot erősen támadó politikai beszédet. Szavait így végezte: ,,A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve! Hitted volna ezt valaha Espersit János?" Ma is előttem van Espersit János alakja, amint aprózott, gyors lépésekkel halad az utcán — mindig könyvvel a kezében. A könyv az ő személyiségének emblémája, mely kifejezi a tudomány, irodalom és művészet iránt való mély tiszteletét. Csakugyan Espersit János volt Makó irodalom és művészeti mozgalmainak élesztő kovásza, a város közművelődésének első harcos és áldozatkész mecénása. Szíve az elnyomottakért dobogott. A népfelség apostola volt, aki egész élete folyamán a jog, törvény és igazság győzelméért harcolt. Espersit nem volt kommunista. Politikai álláspontja a haladó polgári radikalizmusban gyökerezett, mely mellett haláláig kitartott, és melyből a Tanácsköztársasággal szemben megmutatkozott korlátai is magyarázhatók. A köz javát szolgáló törekvéseivel kivívta kortársainak tiszteletét, sőt, következetes magatartásával napjaink szocializmust építő harcosainak számára is példát mutatott. Csongrád megyei Hírlap. 1965. augusztus 7. Dr. Diósszilágyi Sámuel Kívül-belül egyaránt igényes családi otthon a Dózsa Gy. u. 14. sz. ház, amelyet a szülőföldjére visszatérő fiatal orvos, dr. Diósszilágyi Samu 1910-ben mérnöki terv szerint építtetett. A kapu mellett márványtáblán akad meg a szem; hirdeti, hogy ebben a hajlékban szállt meg makói tartózkodásai során Móra Ferenc, akit szoros barátság szálai fűztek a ház gazdájához. Irodalomtörténeti adat, hogy ezek közt a falak közt fogant a kiváló író nagy sikert ért alkotása: a Georgikon (1927). Diósszilágyi Samu tősgyökeres makói származék, aki 1882-ben született tehető14