Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

Lelki meghasonlás

Utolsó találkozásunk Makóról való távozásával megszűnt a mindennapi találkozás a tanár és diák között. De azután is figyelemmel kísértem sorsát. És ő is jelentkezett egy-egy írásával. Huzamosabb ideig, mint egy két héten át 1924 nyarán voltunk mindennap együtt. A nyári szünidő egy részét Pesten töltöttem. Egyik napon a Nagyvásárcsarnokból kijövet meglátott, és azonnal hozzám szaladt. Sugárzott az arca a viszontlátás örömétől. Elújságolta legújabb élményeit. A nagy beszélgetésben észre sem vettük, hogy öcsémnek a Visegrádi utcai lakásáig gyalog tettük meg az utat. Felhívtam, és ebédre is ott tartottuk. Mondtam, hogy máskor is szívesen látjuk. Másnap már korán reggel jelentkezett, és ez így tartott két héten át, hazautazásunkig. Ekkor egy másik József Attilát láttam viszont, aki megemberesedett, öntudatosabb, határozottabb lett. Elmondta, hogy a „Lázadó Krisztus" című verse miatt perbe fogták, de a Kúria felmentette. Sokat beszélt irodalmi terveiről. Valóságos ars poétikaszerű előadást tartott a rímről és ritmusról, s azt verseiből vett idézetekkel illusztrálta. Az irodalom jeleseiről mint egyenrangú társakról beszélt. Búcsúzóul átnyújtotta „Magyarok" című versének dedikált kéziratát. „Eperjessy Kálmánnak szeretettel. Bpest, 1924. József Attila." Ez az írás 22 évi lappangás után jelent meg a Budapest folyóirat 1946. évi júliusi számában. (358, 361 1.) Lásd: Scheiber Sándor, József Attila JÓZSEF ATTILA NINCSEN APÁM SE A NYÁM Dedikált verseskötet 17