Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

Lelki meghasonlás

nyomokat hagyott lelkében és költészetében, a Márta-ciklus számos szép versének ihletője lett. Talán a reménytelenség és elhagyatottság miatti fájdalma, amihez puber­tásbeli zavar is járulhatott, indította 60 db aszpirinnel elkövetett öngyilkossági kísér­letére. Csak az egyik felügyelő tanár, Galamb Ödön unszolására járult hozzá, hogy orvost hívjanak. Előre készült tettére. Egy latinfüzetből kitépett irkalapra írta rég­rendeletét. Eszerint: mindene azé, akinél van, kivéve az internátusban levő fehérneműit és ruháit, amelyek osztassanak ki szegénysorsú tanulók között. A pályázaton nyert 100 K-t adják oda Kis Károlynak, akitől ennyit vett fel kölcsön. A hátralevő 100 K instruktori díját pedig Fülöp tanár úrnál levő hátraléka fedezésére kéri fordítani. Egyéb adósságaira kéri kedves gyámját, hogy azokat fedezze. „Olyan sokan van­nak akik közel állnak szívemhez, hogy lehetetlen most tőlük külön-külön elbúcsúz­nom. Köszönöm jószavukat. érdeklődésüket, pártfogásukat, s üdvözlök, köszöntök mindenkit. Makó, 1922. június 26." Néhány nappal az aszpirines kísérlet előtt a Marosba akart belefulladni. Magam is kint voltam a strandon, és amikor megkérdeztem tőle, hogy tud-e úszni, igennel felelt. Pár perc múlva osztálytársai jöttek a hírrel, hogy Attilát most húzták ki a mély vízből. Majd jött az újabb hír is, hogy szándékosan ment a veszélyes helyre (forgó). Tudni akarta, hogy a parton sütkérező Márta utána megy-e. Espersit János ügyvéd leányától halottam (náluk lakott Attila az internátusból való kiköltözése után), hogy vendégei folyton unszolták hosszúra nőtt haja levága­tására. Egy alkalommal lefogták, és már az ollót is csattogtatták. Erre Attila átrohant a másik szobába. Caca utána ment, és látta, hogy kezében van a gyufa. Spiritusszal leöntött haját készült meggyújtani. Mindez fordulópontot jelentett makói diákéletében. A nyári szünetben a szom­szédos Kiszomborra ment, és egy gazdánál vállalt mezei munkát, amihez hozzátar­tozott a kukoricacsőszködés is. Egyúttal instruktorkodott is. A huszonötéves évfor­dulón, amidőn emléktáblával jelölték meg a házat, a hét éve ott lakó, ünneplőbe öltözött néni azt hajtogatta, hogy egész nap itthon „költészettel foglalkozott, és nem járt ki a határba". Ezzel szemben József Attila erre így emlékezik: „A kukoricaföldön ülök, várok, Tán arra, hogy a varjú mikor károg..." A következő tanévben a VII. osztályba iratkozott, de rövidesen kimaradt, s továbbra is Makón tartózkodott. Minden idejét készülő könyvének, a „Szépség kol­dusáénak sajtó alá rendezése foglalta el. December végére meg is jelenhetett a könyv Juhász Gyula szép előszavával. Meleg dedikáció kíséretében tisztelte meg vele taná­rait és mindazokat, akik szívéhez közel állottak. Mártának karácsony estéjén szemé­lyesen nyújtott át egy szattyánbőrbe kötött példányt. Részemre ezzel az ajánlással küldte el könyvét: ,,Dr. Eperjessy Kálmán tanár úrnak szeretettel küldöm könyvem, volt diákja. Makón, 1922. XII. 21. József Attila." Magántanuló lesz Tanárai rábeszélésére mégis tovább folytatta tanulmányait Makón, mint magán­tanuló. A Vll-diket jó, a VlII-dikat elégséges eredménnyel tette le. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom