Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)
4 Tóth Ferenc A XIX. század első évtizedében települnek le a Lendvay-, Csáki-, Bethlen és Gyóni Géza utcák által határolt területen a cigányok. Városrészüket Bécsnek, Cigánybécsnek nevezik. 1835-ben tovább bővül: létrejön Újbécs. A hatóság putrisok néven emlegeti. Az új telektulajdonosok jelentős része már nem cigány. 7 Az 1880. évi kataszteri felmérés idején a teleknagyság 19 — 80 [D-ölig terjed. Az 1824. évi Giba Antal-féle térképen feltüntetett 82 cigánybécsi telek akkora területű, mint hat Apaffy utcai házhely. 1814-ben a kálváriái szőlők területén történik parcellázás, ezt a városrészt Másik Újvárosnak nevezték. (2. kép.) Buják terjeszkedik erre, létrehozva a jómódú katolikus telkesgazdák főutcáját, a Kálvária utcát. A teleknagyság 8 — 900 •-öl. 1832-ben 200 kat. holdnyi legelő területből több mint 600 telket osztanak a mai Gyöngy-, Sírkert-, Szegfű- és Hosszú-utca által határolt területen, ezzel véglegesen kialakították Újvárost. Az átlagos teleknagyság 300 [U-öl, de a főútvonalnak számító Széchenyi utcában 1200—1300 D-öles telkeket is mértek. (2. kép) A jobbágyfelszabadítás 1144 házatlan zsellért talál Makón, de részükre csak az önkényuralom válságba jutása után, 1861-ben tudnak házhelyet biztosítani. A makói Honvédegylet kezdeményezésére a város tulajdonát képező alacsony fekvésű Csürhejárást osztják ki a ház nélküli volt honvédeknek. így születik meg a Honvéd városrész. A telekéhséget ez sem elégítette ki, ezért ugyanebben az évben még két kisebb városrész is születik: Vágóhíd és Kelemenhid. Ezekben a plebejusi városrészekben akimért telekátlag 100 —120 •-öl. Ugyanakkor 63 tanyai lakos, földes gazda kap 250 n-öles házhelyet legelőjárandóságukból a Szegfű és Mező utcákban. 8 A kiosztásra kerülő telkek száma: Honvéd 917 Cédulaház 119 Vágóhíd 103 Kelemenhid 224 9 1907 — 12 között épülnek fel a Régi munkásházak. (Kenyérvárói- és Soványi munkásházak), a Szegfű utcában a Régi vásártéri munkásházak, 1924 — 27 között a város északkeleti részén az Ardicsi munkástelep (Vertán-telep), a második világháború előtt a Mező utcai ONCSA-házak, a Dózsa-telep és a Táncsics-telep. A teleknagyság 100 — 150 • -öl. A felszabadulás után keletkező városrészek (Bánom, Sovány, Gerizdes, Kenderföld, Verebes) telkei 110 — 150 •-ölesek, de közben jelentős életforma változás történt, a falusias kisárutermelő gazdaságokat felváltotta egy városiasabb életmód. E történeti áttekintés során a telkek vonatkozásában bizonyos törvényszerűségek is mutatkoznak. Általános tendencia a teleknagyság állandó csökkenése. A belső fundusok területe 1779-ben 506 000 •-öl. Ekkor átlagosan egy telekre 460 •-ölnyi terület jut. Ez a mennyiség 1928-ra 355 •-ölre apad. Nemcsak az időről időre kimért terület nagysága csökken állandóan, de egyúttal a régi telkek is tovább osztódnak. (3. kép.) A mai Beloiannisz utcában a telkek száma: 1824-ben 71 1880-ban 81 1970-ben 130 Az építészeti szabályrendelet értelmében a telkek felosztása csak azon esetben engedélyezhető, ha „minden egyes új telek legalább 16 méter széles utcavonallal és 450 négyszögméternyi (125 négyszögöl térfogat) területtel bír. A telkek akképpeni felosztása, hogy az új telek utcavonalat nem bír, nem engedélyezhető. Nem engedélyezhető a teleknek akkénti felosztása sem, hogy ezen felosztás folyamán zárt (vak) utcák keletkezzenek." 1 0 A telkek életében a fő tendencia a differenciálódás. Ritkábban fordul elő a telkek növekedése. A szabályrendelet értelmében „valamely telekrésznek a szomszéd telekhez csatolása csak azon esetben engedhető meg: 7MVL Adótelekkönyvi nyilvántartás 1853. V. 152-j. 8 MVL 1861. Tanácsülési jegyzőkönyv 703. 9 MVL Házosztály és házbér összeírási és kivetési lajstrom 1890 — 92. 1 0 Építészeti szabályrendelet 188. Ethnographia LXXXV (1974)
