Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)
14 Tóth Ferenc fordult a rőzse- és a napraforgószár kerítés is. A földbe szúrt gallyat vagy szárat kettős (külső-belső) riglihez kötötték. A fában szegény alföldi településekkel szemben Makónak fekvésénél fogva e téren privilégizált helyzete van, hiszen Erdélyből a Maroson számtalan tutajt úsztattak le. A helység első krónikása — SZIRBIK Miklós — 1836-ban megállapítja: „Szállíttatnak Erdélyből épületre való fenyő, és kemény, a határszéli és más közelebbi erdőkből tűzi fák. Vágynák nevezetesen Makónak két fa piatztzai, egyik a' Városnak felső, másik alsó végén, mellyek tartják fával nem tsak e várost, hanem a' szomszéd helyeket is" 2 1 A fapiacokon gödörben fűrészelt deszkákat is árultak. A fa iparszerű feldolgozására fűrésztelepeket létesítettek. Az elsőt, a Landesmann és Társai-félét még a kiegyezés előtt — 1862-ben — alapították. Sok más alföldi helységgel szemben — olcsóságánál fogva — itt nagyobb szerepet kap a deszkakerítés. A városi építészeti szabályrendelet kimondja: „Két szomszédos telek között kerítés, hacsak az érdekelt szomszédok másként nem egyeztek, csakis deszka, vagy falkerítés lehet". 2 2 ' ** S 6 S S r 17. kép. Szalamanderes nagykapu A deszkakerítés legelső formája a fektetött kerítés. A szögletesre faragott oszlopok két oldalát kifalcolták és — a mai betonkerítésekhez hasonlóan — ebbe eresztették a vízszintesen fekvő deszkákat. Hogy ne lássanak át rajta, falcolt deszkákat alkalmaztak. Felső részét kb. 6xl0-es vagy 10xl0-es fából készült, tetőszerűen kimunkált kalap zárta le. A kalapot oszlopvégnél toldták és ott le is szegelték. (Szeget egyébként nem használtak hozzá.) Az idősebb ácsok még fiatal korukban (első világháború előtti években) készítettek ilyen kerítésfajtákat. Korunkra már csak néhány maradt belőlük. f6. kép.) A fektetett típust felváltották a csinosabb függő deszka kerítések. Az új módi a XIX. század első felében jött létre. Erre első adatunk 1841-ből való. Fűrészgödörben vágott pallóvastagságú kerítés a konjunkturális évek hozta jómódot, társadalmi vonatkozásban rangot, erőt és magabiztosságot fejez ki. A fűrésztelepek megjelenése után vékonyabb (% colos) deszkákat használtak, a kerítés könnyedebbé vált, elvesztette korábbi vaskos masszivitását, kialakult a mintás kerítés. Az alsó (vagy alsó két) deszkára, az ajdészkára és a szegődészkára srégvésővel mintákat húztak (főként rombusz és tégla alakút). Fent futott végig a csipke vagy hullámléc. Teteje kalapot kapott, a deszkák közötti tágulási hézagot fugléccel (lajszni, hézagtakaróléc) fedték. Szerkezetileg — mint minden függődeszka kerítésnél — szükségessé vált az alsó- és a felső rigli, riglifa alkalmazása, annak az oszlopba való berovása. A függőleges deszkavégeket előbb spiccre vágták, majd gömbölyűre, később igen változatosan díszítették (1. kép). 2 1 SZIRBIK 1926, 32. 2 2 Építészeti szabályrendelet 1888. Ethnographia LXXXV (1974)