Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)

A makói városi parasztház telke 11 Morfológiai szempontból a bujáki és szentlőrinci telkek eléggé szabálytalanok, határvonalaik gyakran eltérnek a derékszögtől. A XIX. század elejétől szabályos mérnöki kiosztási tervek készülnek, így egy-egy utca vagy városrész házhelyei típusméretűvé és -formájúvá válnak. GYÖRFFY István által korábban osztályozott telekformák közül

1

7 Makón az a telektípus általános, melynek lábjában szintén telek áll. Csak kivételesen fordul elő, hogy a telek vége utcára vagy szántóföldre néz. 13. kép. Ácsolt kiskapu. (Nap u.) Telekhatár A telek körülhatárolása épülettel és kerítéssel történik. Minden portának van hatóságilag előírt építési vonala, ahová a lakóház, a mellékhelyiségek egy része és a kerítés kerül. A kerítésfront tehát a ház hátulja felől van. A fővonalon a tulajdonos köteles kerítését fönntartani.

1

8 A vég- vagy hátsó kerítés fele-fele arányban közös a hátulsó szomszéddal. Minden olyan kerítésfajtánál, ahova oszlopot vagy pillért állítanak, a tulajdonjog formailag is elkülönül, ugyanis a saját kerítés eleje a szomszéd, fonáka a tulajdonos felé néz. Az oszlop tehát mindig a tulajdonos felől áll. A telek eredetileg nem volt kerítéssel körülvéve. A cigányputrik között századunk első felében még semmiféle kerítés sincs. Újbécs településénél (1853) szerződésileg kimondták

1

9 a porták körülkerítését, de ennek végrehajtására nem került sor. Kialakulásukat tekintve leghamarabb az utcai kerítések jelentek meg. A belső kerítések a XIX. század folyamán váltak általánossá. Ma is többfelé csak egy belső csapás képezi a határt. Másutt meg, ha tönkrement a régi kerítés, újat nem húztak. 1

7 GYÖRFFY 1908, 14. 1

8 Építészeti szabályrendelet 1888. 1

9 MVL Telekszerződés 1853. 15 Ethnographia LXXXV (1974)