Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: Ifjúság - PÉTER LÁSZLÓ: Jurátus és színész

Színjátszói hajlamai már 11 éves korában megmutatkoztak: pajtásaival színi előadásokat rendezett, s ő írta vagy ő dolgozta át hozzájuk a darabokat. Amikor 1839ben Debrecenbe ment jogot tanulni, ott is élt-halt a színjátszásért: tanulótársaival társulatot alakított, műkedvelő előadásokat rendezett. Debrecen ebben az időben már jelentős központja volt a magyar játékszínnek, s ez nem múlt el nyomtalanul a fogékony lelkű ifjú életéből. 1842-ben tanulmányait befejezte, s Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett. Mint joggyakornok résztvett az 1843—44-i pozsonyi országgyűlésen. Ez életére kettős hatással volt. Egyrészt módot adott neki, hogy eredendő művészi hajlandóságait, az irodalom, a színészet, a dráma iránti olthatatlan szomját kielégíthesse, láthasson és tanulhasson az országgyűlés ideje alatt eleven, pezsgő életet élő Pozsonyban. Másrészt bekapcsolta őt ez a pozsonyi másfél esztendő a magyar reformnemzedék körébe, megismertette vele a reformifjúság és Kossuthék polgárosodásra és nemzeti függetlenségre törekvő mozgalmait. Dobsa is hamarosan rájött, hogy ez a kettő — művészet és politika — egymástól elválaszthatatlan; megérezte, hogy a kultúra haladásával is, a politikai szerepléssel is a magyarság polgári fejlődését, a feudális és gyarmati korlátok széttörését kell szolgálnia. Jurátus és színész Az országgyűlés berekesztése után az időközben ügyvédi vizsgát tett Dobsa, mint kevéssel előbb Arany és Petőfi is, 1844 őszén színésznek állt. Október 20-tól 1845. március 10-ig Győrött a Komlóssy Ferenc és Hegedűs András társulatában, majd Pest, Debrecen, Kolozsvár, Arad után, 1845 szeptemberétől 1846 tavaszáig ismét Győrött, Hetényi József társulatában játszott.

3 Jellemző törvényszerűsége ez a kornak: az írók, akik a feudális társadalom adottságai között nem élhetnek meg hivatásukból, az írásból, megpróbálkoznak az irodalommal határos művészetben, a színészetben életiehetőséget találni. Erre a pályára hajtja őket a hazaszeretet is: félig tudva, félig ösztönösen sejtve így vélik legjobban szolgálni tehetségükkel, képességükkel a hazát, a művelődésre, pallérozódásra szoruló nemzetet. Hogy Dobsa jómódú szülei éppúgy nem látták szívesen fiuk „komédiás" életét, mint az elszegényedett kocsmárosék, Petőfi szülei, az ugyancsak jellemző a korra. A világot jelentő deszkákon sikerei voltak: 1845. február 1-én vendégként fölléptették a pesti Nemzeti Színházban is.

4 Ekkor ismerkedett meg Petőfivel, akivel — Szinnyei József szerint

5 „sokáig", Gyulai Pál szerint

6 „pár hónapig", Berecz Károly szerint

7 „több ízben" — együtt is lakott.

8 Petőfi a Pesti Divatlap február 9-i számában szót is emelt barátjának, az „igazságtalanul mellőzött, nem mindennapi tehetségű ifjúnak", pesti szerződtetése mellett, ám Dobsa mégsem kapott szerződést. Martinkó András szerint minden bizonnyal azért nem, mert már eléggé ismeretes volt ekkoriban ,,balszel!emű" fölfogásáról ahhoz, hogy ne legyen kívánatos a színháznál; s Petőfi hírlapi cikke még inkább megerősítette a Nemzeti Színház vezetői3MARTINKÓ András: Petőfi útja a győri Hazánkhoz. = Petőfi és kora. Szerk. Lukácsy Sándor és Varga János. Bp. 1970. 132.1. 4 HATVANY Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. 2. köt. 207. 1. 5 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1893. 1. köt. 946. hasáb. 6 GYULAI Pál: Petőfi Sándor vegyes művei. Pest, 1863. VI. 1. 7 HATVANY : i. m. 1. köt. 795. 1. 8 MARTINKÓ szerint ez csak 1845 februárjában vagy 1846 júniusában, júliusában lehetett egy-két hétig (i. m. 133.1.). 4