Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: A publicista

politikusa. Szinte az a kételye támad az embernek, hogy talán éppen ezért nem lett a 48-as események országos méretű irányítójává? „Lehetséges az — kérdi Gonda Imre Dobsa könyvének hasonmáskiadása elé írt bevezetőjében —, hogy Dobsa Lajos azért nem vált a magyar forradalom egyik első vezéregyéniségévé, mert politikai szempontjaiban és történelemszemléletében szélesebb szemhatára túlnőtt a magyarság adottságainak és lehetőségeinek korlátain? E kérdésre ma már alig adhatnánk tudományosan megalapozott választ."

4

7 Tény, hogy Dobsa Lajos még Párizsban volt, amikor — éppen március 15-én, a pesti forradalom napján — a párizsi magyarok, zömükben a munkások, akiknek szervezetéből indulhatott ki a kezdeményezés, küldöttséget menesztettek az ideiglenes kormányhoz, köszönteni a francia respublikát. A küldöttség elnöke maga Dobsa Lajos, szónoka egy másik értelmiségi magyar: Hugó Károly. Dobsa büszkén írja, milyen kiváltságos, megkülönböztetett bánásmódban részesült a magyar küldöttség: csupán őket rajzolták le a francia lapok grafikusai, s nekik válaszoltak a legmelegebben. Személyesen Lamartine válaszolt a magyar küldöttség üdvözlésére, túlzó elismeréssel szólva a magyarságról: „Ha visszatérnek önök — mondotta — szép hazájukba, mondják meg annak, hogy annyi barátot számlál Franciaországban, ahány francia polgár van."

4

8 Dobsa hírlapi cikkekben számolt be a párizsi napokról, közte a kormány üdvözléséről is. S nem sokkal később ő is, mint annyi más idegen, kinek hazájában kigyúlt a forradalom lángja, hazaindult a francia fővárosból. Sajnos, életrajza még nincs oly kimerítően földolgozva, hogy sorsát, forradalom alatti szereplését részletesen ismernők. A publicista Mindenesetre bizonyos, hogy mihelyt hazatért, bekapcsolódott barátainak, a radikálisoknak körébe, s velük együtt vett részt az események alakításában. Május 10-én, a budai vérengzés után például Táncsics, Petőfi, Pálffy Albert és Glembay Károly társaságában a Múzeum téri népgyűlés követelésének tolmácsolására választott küldöttség tagjaként a minisztériumban előterjesztette a három pontba foglalt követelést: minél előbb üljön össze az országgyűlés; a budai vérengzésben részesek fölött ítélkező bíróságban legyenek képviselői az ifjúságnak; a vérengző katonákat szigorúan büntessék meg.

4

9 Május 20-án valóban meghirdette István nádor az első népképviseleti országgyűlésnek július 2-ára való összehívását, s ennek alapján országos választásokra került sor. Makón június 21-én az 525 választásra jogosult közül mindössze 332 szavazó élt jogával: Bánhidy Albert vármegyei első alispánra 173, Bánfy József vármegyei főjegyzőre 154, Sántha Sándor vármegyei aljegyzőre 5 szavazat esett.

50 A választékból kitűnik, hogy az új világ szele még alig jutott el Csanád megye székhelyére: csupa régi megyei urak álltak elő, s az első népképviseleti választás csak a régi feudális hatalom folytonosságát erősítette meg Makón. Dobsa Lajos bizonyára szülővárosában tartózkodott ezekben a napokban, mert június 28-án nagy cikkben számolt be Bánhidy Albert megválasztásáról a baloldal 4

7 Uo. VII. 1. 1

8 HUGÓ Károly: Magyar közönség a francia kormány előtt. Pesti Divatlap, 1848. 1. félév 16. sz. 4

9 HATVANY: i. m. 2. köt. 363. 1. — Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842—1849. Összeáll. Endrődi Sándor. Bp. 1911.424.1. " KELEMEN Ferenc: A régi Makó cserepei. Makó, 1933. 71.1. 11