Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)

Makó és az alföldi kisvárosok

Jól megfigyelhető, hogy a másik három város esetében a népességszám emelkedése kizárólag a természetes szaporodásból adódik, tehát ezeknél a városoknál az ország területi változásának nem volt hatása. Makó határszéli várossá lett, népességét — átmenetileg — az új országhatár túlsó oldaláról érkezettek is jelentősen gyarapították. Ezen túlmenően kétségtelenül az is szerepet játszott, mely mind az első, mind a második világháborút követően országszerte is megfigyelhető, e szerint a háborút követő években hirtelen emelkedni kezd az élveszületések száma, mely néhány év után bizonyos szinten állandósul, illetve csökkenő tendenciát mutat. Makó és az alföldi kisvárosok Ahhoz, hogy Makót demográfiai és szociológiai tekintetben értékelhessük, világosan kell látnunk az alföldi kisvárosi fejlődés legjellemzőbb tendenciáit, hiszen Makó fejlődése sok vonatkozásban hasonló a többi alföldi kisváros elmúlt száz évben kimutatható fejlődéséhez. Az összehasonlítás tehát nem önkényes, hiszen a történeti fejlődés, a feltételek alakulása nagyjából azonos körülmények között érvényesült, a hasonlóságok sokkal inkább jellemzőbbek, mint a különbözőségek. Az összevetés céljából a leginkább tipikusnak tartottuk Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Orosháza és Szentes kiválasztását, melyeket bizonyos jellemzőik alapján 1900-tól kezdődően vetettünk egybe. A városok kiválasztásánál egyik döntő kritériumnak a népességszám nagyságot tekintettük, de a település-struktúrában elfoglalt helyet is figyelembe vettük. Erdei Ferenc gondolatmenetét követtük,

1

3 aki idézett munkájában a kisvárosokat a nagyvárosi bolygók holdjainak nevezte; kiválasztott városaink is ilyen szerepkörnek. Mi jellemzi általában az alföldi kisvárosokat? Kétségtelen, hogy közös meghatározójuk a termelés oldaláról közelíthető meg. A vizsgált városokban a mezőgazdasági termelés elsődlegessége a legutóbbi időkig meghatározó volt, sőt az is elmondható, hogy a mezőgazdasági termelésen belül valamelyik kultúra intenzív formában fejlődött ki, mint ahogyan Makó esetében a hagyma, úgy például Nagykőrösön a zöldség- és gyümölcstermelés, Kiskunfélegyházán a szárnyasok tenyésztése vagy Szentesen a zöldség. Mint már említettük, egészen a közelmúltig az iparosítás nem játszott meghatározó szerepet. Visszatérve a mezőgazdasági termelés kérdésére, lényegében két típusba lehet sorolni az intenzív kultúrákat. E kultúrák kifejlődése és nagyméretű elterjedése vagy már a múlt század második felében megtörtént (Makó), vagy csak a két világháború közötti időszakban vált meghatározóvá. Figyelemreméltó azonosságok, de ugyanakkor különbségek is mutatkoznak a városok között az urbanizáció dinamizmusa tekintetében. Ez a dinamizmus jól érzékelhető többek között a városokban folyt lakásépítés volumenének egyes korszakokra vonatkozó adataiból. 1

3 Erdei Ferenc: Város és vidéke. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 1971. 17—18. í. 8;