Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)

Makó és az alföldi kisvárosok

14 fővel alacsonyabb a makóinál. Kétségtelen, hogy országosan is kimutathatóan növekszik a produktív életkorúakra jutó öregek aránya, de Makó esetében ez a növekedes jóval meghaladja az országosat. 1949-ben az országos mutatószám 18, 1960-ban pedig 20 volt, ugyanezekben az években Makó mutatószáma 25-ről (1949) 4l-re (1960) emelkedett. Ezeket az adatokat csak úgy értelmezhetjük, hogy a város elöregedése 1949-től kezdődően ment végbe, ebben az időszakban rohamosan, 1960 óta pedig egyenletesen emelkedő tendenciát mutatva. Az elöregedés demográfiai értelmezéséhez hozzátartozik annak nyomon követése is, hogyan alakult az élveszületések és a halálozások aránya, valamint a természetes szaporodás. Az áttekinthetőség és a fejlődés tendenciáinak feltárása érdekében a különböző forrásokból kigyűjtöttük Makóra és a tárgyalt kisvárosokra vonatkozó élveszületési, halálozási adatokat és a természetes szaporodás arányának a mutatóit. A táblázat alapján megállapítható, hogy az élveszületések száma a századfordulót követően az első világháborúig valamennyi városban magas. Ez a tendencia egyébként akkoriban nemcsak az országra vonatkozóan érvényesült, hanem Kelet11. sz. táblázat Az élveszületések, halálozások és a természetes szaporodás arányának alakulása 1901—1960 között (ezer fő) r- Élveszületés 1000 lakosra Makó Kiskunfélegyháza Nagykőrös Orosháza Szentes 1901 34,7 43,0 35,3 38,2 31,5 1910—11* 30,2 44,3 34,1 32,2 29,1 1920—21* 24,1 37,3 25,2 26,4 24,7 1930—31* 19,7 28,5 20,4 17,8 21,1 1941 16,0 21,2 19,0 16,5 16,7 1948—49* 15,9 21,9 18,3 15,8 18,2 1959—60* 10,9 15,2 13.1 10,1 11,6 Halálozás 1000 lakosra 1901 24,6 29.0 20,8 26,5 23,8 1910—11* 23,4 31,1 22,1 21,2 21,7 1920—21* 19,0 24,1 17,0 17,7 21,7 1930—31* 18,0 21,1 14,8 15,0 19,2 1941 14,0 14,4 12,5 15,0 13,2 1948—49* 13,3 11,6 13,6 13,0 13,0 1959—60* 13,7 10,8 11,8 12,9 11,7 12