Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1971/1 GILITZE ISTVÁN NÉPKÖLTŐ ÉS AZ 1821-ES MAKÓI ÁRVÍZ TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Makó a folyamszabályozás előtt közvetlenül a Maros partján terült el. A város kialakulásában és további fejlődésében a Marosnak mindvégig döntő szerepe volt. A folyó gazdasági virágzást, jólétet; áradások alkalmából pusztulást, nyomort ho­zott a helységre. A megrázó katasztrófákról hü képet festettek az itt élő népköltők. Szirbik Miklós, a város első krónikása 1836-ban írt könyvében így emlékezik meg a parasztköltőkről: ,,Nagyon módiban van itt a' poétáskodás is, melly szerént sokan találkoznak a' kevésbé tanult emberek között is ollyanok, a' kik minden ne­vezetes, víg, vagy szomorú, vagy nevetséges történetet, a' magok módjok szerént, versekbe szeretnek foglalni." 1 Ilyen költők voltak Gilitze István és Hős József. Gilitze neve teljesen összeforrt a gyászos emlékezetű 182l-es árvízzel, melynek során a Maros július 2-án előbb Apátfalvát és Csanádot önti el, majd a város alatt a csipkési és a szugolyi erdőnél tör utat magának. Ugyanezen a napon Kákásnál is keresztülszakítja a töltést. A Mikócsai és a Margitai ér gyorsan megtelik vízzel, az ár elmossa a dáli és a margitai hidat és elönti a Belsőnyomást meg a jángori rétet. A város belterületére ugyan még nem igen hatol be a víz, de Szirbik Miklós szavai szerint: ,,Nem lehet borzadás nélkül viszszaemlékezni az egész éjjel hallott jajga­tásra, sikoltásra." 2 A gátszakadások ellenére tovább árad a Maros és július 3-án virradóra ellenállhatatlan erővel szakítja át a szentlőrinci töltés-szakaszt. Előbb a szőlőket önti el, majd a ,,város derekán" ront be a helységbe. 8—9 órára elborítja az egész várost. Gilitzéék családi neve eredetileg Gerlicze volt. A költő nagyapja Gerlicze István, apjának névhasználatában viszont már megtalálható az átmeneti kettőség; a makói római katolikus egyház anyakönyvében egyszer Gerlicze, máskor Gilicze (Gilitze) változatban szerepel. E családnév az 1717-es összeírásban nem fordul elő. A 18. század közepére már több Gerlicze család él Makón, közöttük Gerlicze János, ki a bírói tisztet is betölti. Nemcsak az idegenből idekerült család ver gyökeret Makón, a jövevény családnév is átformálódik a helyi nyelvjárás törvényei szerint. A betelepülő id. Gerlicze István lehetett. A költő apja Gerlicze Mátyás jómódú sessios 3 gazda volt, két jobbágyteleknyi földön gazdálkodott, a városban háza és mintegy 200 út szőlő tulajdonosa. 4 1766. július 23-án feleségül veszi Kalmár Annát. Házasságukból négy fiú (Mihály, József, István, Lőrinc) és egy leány (Borbála) szü­letik. Fiait a vagyonból tökéletesen kielégíti: a két idősebbet nősülés alkalmából, a két fiatalabbat végrendeletileg. 1 Szirbik M., Makó várossának közönséges és az abban levő reformata ekklé'siának különös leírása. Sajtó alá rendezte: Eperjesy Kálmán. Csanádvármegyei Könyvtár 6. Makó 1926. Makói Friss Újság Nyomda. 40 I. 2 Szirbik i. m. 33 I. 1 I sessio 56 iugerum; 1 iugerum= 1100 • öl Szirbik i. m. 29 I. 4 Az út annyi mint sor, hossza változó. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom