Tóth Ferenc: A makói talicskaper. A Makói Múzeum Füzetei 8. (Makó, 1971)

mében. A két világháború között — főleg a 30-as években — megváltoztak az erőviszonyok: a baloldali ellenzéki pártok összefogása olyan átütő erőt jelentett a képviselőtestületi üléseken, de a város egész politikai életében is, hogy álláspontját a kormánypárti vezetők sem hagyhatták figyelmen kívül. A talicska körül kialakult politikai harc jelentős mértékben elősegítette a demokratikus erők közös platformjának létrehozását. 1944. végétől a felszabadult Makó járdáin újra szabadon gurulhat a talicska, de ezzel a jogával már alig él, hiszen a talicskaközlekedés már a múlté. Kisgyereket talán 10 éve láttam utoljára talicskában, és az első világháború óta a hagymaföldre sem igen járnak vele. Ma már a Széchenyi utcai malom előtt 20—30 kerékpár mellett elvétve bújik meg egy-egy talicska. Palugyay Imre a múlt század közepén még azt írja, minden kofa megrakott tálait, kosarait talicskába teszi és azon viszi a piacra áruit, mert ,,Makón mindent talicskába visznek, még a vizeskantákat is a Marosnál abba rakják."

5

1 A híres makói talicskát előbb felváltotta és kiszorította a könnyen guruló kerékpár, manapság meg egyre inkább terjed a kétkerekű kézi gumis kocsi. A talicska, a kerékpár és gumiskocsi a kisemberek teherhordó és közlekedési alkalmatossága. A nagyüzemi életforma és a közlekedés általános gépesítése végérvényesen kiszorítja a közlekedésből a talicskaféleségeket, és lassan már csak múzeumi tárgyként őrizzük városunk e speciális teherhordó eszközét. SCHIEBKARRENPROZESS IN MAKÓ von Ferenc Tóth Vormals war die Schiebkarre auf den Zwiebelbauer von Makó vielmehr charakteristisch, als der Stiefel oder der Schlappschuh — indem sich der örtliche Verkehr in Verbindung mit dem Zwiebel- und Gemüsebau hauptsächlich mit diesem Fördermittel abgewickelt wurde. Die Schiebkarre war noch als Kinderwagen, ja sogar auch beim Krankenliefern brauchlich. Ihre Anwendung ist mit der des Gehsteiges eng verbunden. Wie überliefert ist, wäre Makó — nach Szeged — eine unter den ersten ungarischen Landstädten, wo die Asphaltierung grossangelegt in Gang gebracht wurde. Die Behörde und das Gericht Hessen aber den volkstümlichen Brauch unbeachtet und befahlen die Schiebkarre am Fahrwege zu verkehren. „Der Schiebkarrenprozess" ging in zwei, voneinander abgesonderten Perioden vor. Im ersten Abschnitt des Prozesses (1872—1919) wird die Schiebkarre mit unveränderlichem Machtwort von dem Gehsteig hinabgeordnet. In der Periode aber zwischen den zwei Weltkriegen traten die demokratischen Kräfte zum Schutz der Kärrner elementarisch auf. Es lag nicht an ihnen, dass sie in dieser Frage völlig nie siegen konnten. Vom Ende 1944 darf die Schiebkarre auf den Gehsteigen der befreiten Stadt wieder frei verkehren, obwohl sie von ihrem Recht jetzt schon kaum Gebrauch machen werde, indem die veränderte Lebensform auch den örtlichen Verkehr verkraften lässt und somit die Schiebkarre von Makó verschwinden wird. 5

1 Palugyay 1., Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Pest 1855. 80—81. 197