Eperjessy Kálmán: Csanád megye az első katonai felvétel (1782–1785) idején.A Makói Múzeum Füzetei 7. (Makó, 1971)

1. A katonai felvétel

Makó népi összetételét tekintve színmagyar város volt. Lakosságában a nem magyar elemek gyorsan asszimilálódtak. A katonai felvétel idején 4590 főnyi népéből alig egyszázat tett ki a nem magyar. Síkjellegű megyényi határa tipikus, halmokkal, erekkel, tavakkal, erdővel, nádassal borított gabona és belterjes művelés alá fogott, délalföldi táj. Legmagasabb pontja a Szőlőhalom, ahonnan az egész környék áttekinthető. A legelők feltörésével növekvőben van a művelés alá fogott határ területe. A lakosság egy része a városból jár ki a közeli határba. De növekvőben van azoknak száma, akik a távolabbi külterületeken állandó szállásokon, tanyákon, kertésztelepeken gazdálkodnak. 1775-ben az állatállomány 1748 igásmarhát, 1706 lovat és 1182 tehenet tett ki. Virágzó volt a méhészet is, 1756-ban 806 méhkast írtak össze. Nincs még nyoma nagyobbmérvű hagyma- és zöldségtermelésnek, de virágzik a szőlő- és gyümölcstermelés. A Maros jobb partján gondozott szőlőföldeket és gyümölcsösöket látunk. A lakóházakhoz jókora gyümölcsös is tartozott. A város nem volt erdő nélküli kopár terület. A Maros balpartján erdőket tüntet fel a térkép a későbbi legelők és szántóföldek helyén. A Fejérházi erdőben és Zugolyi erdő területén tölgy, cserje és magastörzsű fűzfák vannak. A XX. oszlop 31. szakasza nem tartalmaz települést. A tipikus délalföldi táj látható rajta a Maros erdős szigeteivel és mocsaras rétekkel. Komlós (Tótkomlós) (XXI. 28.) Voltaképpen Békés megyéhez tartozik, de Csanád megyénél van feltüntetve. Határa csupa legelőből áll. Puszta, amelyen három jó mérföldnyi területen egyetlen lakott hely nincs. Kiemelkedő pontja a Templom-halom. Vízellátója a Száraz-Ér. Egy kiszáradt árok, illetve csatorna, amelyet a Marosból vezettek. Vize embernek, állatnak alkalmatlan. A Kaszaper és egyéb puszták neve alatt feltüntetett szállások körül a legelőgazdálkodás nem kizárólagos. A Kovács pusztán a Kovácsház csárda tekinthető települési szórványnak. Palota (XXI. 29. 30.) A szabályos típusba tartozó délalföldi településforma. Kamarai község. A királyi kamara telepítette. Belterülete elég rendezett. Külterülete, határa a fentebb leírt községekéhez hasonló. 645 főnyi színmagyar lakossága tekintélyes számú állatállománnyal rendelkezik. (795 igásmarha, 958 ló, 486 tehén.) Határában a mezőhegyesi és palotai szállásokon, továbbá a mai Pitvaros község helyén álló Pitvaros pusztán lakók főleg állattenyésztéssel foglalkoznak. Kimagasló pontja határának az egykori katonai rendeltetésű régi árok (Alte Schanz), ahonnan az egész környék belátható. Nagylak (XXI. 30.) Szabályos típusú délalföldi településformával bíró tipikus folyómenti község a Maros tövében. Jól épített katolikus temploma mellett még láthatók a rombadőlt régi templomának falai. Ugyanott egy kastély romjai is hirdetik egykori virágzását. A romok közelében egy elhagyott régi út nyomai láthatók. 1825 főnyi lakosságából 1100 a román, 260 magyar és 50 szerb. Főfoglalkozásuk az állattenyésztés. Állatállományuk 1231 igásmarha, 822 ló, 856 tehén. Sajtény (XXI. 31.) Szintén folyómenti község, Palota szomszédságában. Kamarai telepítés. Földesura a királyi kamara. A Maros itt nagyon mély. Kiöntései miatt a rétek mocsarasak. 1160 főnyi lakosságának nagyobb része (732) román, a többi magyar és szerb. Főleg legelőgazdálkodással foglalkoznak. Állatállományuk: 599 igásmarha, 401 ló, 357 tehén, 1714 juh és kecske. Battonya (XXII. 30.) Szabályos formatípusú jelentős település Arad és Tótkomlós között. Fekvése inkább Arad gazdasági körzetébe utalja. Földesura a királyi kamara; kamarai telepítés. Határa magasabb, nem olyan síkszerű, mint a 6