Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái. A Makói Múzeum Füzetei 5. (Makó, 1970)

készpénz, azonfelül kb. 3500 Ft értékű természetbeni szolgáltatás. Erősen jobbágyi ize ennek a szerződésnek, hogy a földesúrnak sessiók (56 kisholdas egész telep) szerint kappant, csirkét, vajat és tojást is kellett fizetni. Még feudálisabbá tette ezt a szerződést, hogy mindezeken felül egy egész telek után egy napi fuvart, a házas és házatlan zsellérek pedig egy napi robotot tartoznak évente teljesiteni. Ezekkel szemben a város szedi a tizedet és a regálék hasznát. 1799-ben Kőszeghy László ült a püspöki székbe

. Ez a változás uj terheket rótt a makaiakra. A főpap majdnem teljes jobbágyi sorba taszította a makaiakat. Elsősorban magának tartotta meg a királyi kisebb haszonvételek és a terménydézsma jogát, valamint a vásári jövedelmeket is. A telkek után a dézsmán kivül sessiónként 3 köböl búzát, ugyanannyi árpát és egyéb természetbeni javakat szedett. Robot és füstpénz cimen évi 5600 Ft-ot vetett ki a lakosságra. Török Antal rövid püspökség

e során (1829-32) a Kőszeghy féle szerződés maradt érvényben. Lonovics József püspök idejébe

n (1832-48) az előző állapot maradt meg, egészen a rendi tagoltságot megszüntető 48as törvény meghozataláig. Ekkor a makaiak is megszabadultak a jobbágyi függés nyűgétől. Makó népe a püspökök földesurasága idején - főleg az első 5 javadalmas életében - szemlátomást gyarapodott. A földesúri jövedelmekkel és regálékkal - a pénzül való megváltás folytán - maguk rendelkeztek, telkeiket és ingóságaikat eladhatták és örökithették az uriszéknél való bejelentés után. Makó 1730-ban megyeszékhely lett. 1741-ben kisorosz majd zsidó népesség betelepülésével lakossága ugrásszerűen gyarapodott, és a környékről is sok jövevény költözött ide. A három utolsó püspök érája során csökkent a város népének életszínvonala, mert ezek a földesurak maguknak tartották fenn a tized, regálék és vásárok jövedelmét, sőt fuvar, füstpénz és robot megváltás cimén is 11