Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

Forgó István, A hagymatermelés jelentősége és közgazdasági problémái. 1963. 20 1. Kézirat a József Attila Múzeum Adattárában. Vida Zoltán, A makói hagymatermesztés népi hagyományai és szókincse. (Nyelvészeti és néprajzi monográfia) Szeged 1964. 340 1. Kézirat a József Attila Múzeum Adattárában. Vida Zoltán, Tájnyelvi adatok a hagymatermesztés köréből a makói járásban. (18 db kérdőív) 1964. Vida Zoltán, A makói hagyma. Csongrád Megyei Múzeumi Füzetek 4. sz. Szeged 1965. 25 1. Ismerteti Tóth Ferenc a makói Múzeumi Baráti Kör Értesítőjében. 1965. 4. sz. 29—31. 1. Orkonyi Ede: A makói hagyma gazdaságföldrajza. Makó 1967. 249 1. Kézirat a József Attila Múzeum Adattárában. Erdei Ferenc: Az 1966. évi hagymatermés és értékesítés tanúságai. Agrárgazdasági Kutató Intézet közlései. Bp. 1967. 21 1. Bruder János—Cs. Kovács László: Vöröshagyma növényvédelmi tanácsadó. Bp. 1966. 16 1. Keserű János: Vitaindító előadás: az 1966. december 14-én tartott vöröshagyma termesztési tanácskozáson. 56 1. (Sokszorosítás.) Erdei Ferenc: Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. A zöldségtermelés ökonomiája. Bp. 1967. 331 1. A hagymatermelés korszerűsítése érdekében végzendő technológiai üzemi kísérletek programja (1968—1970). Bp. 1967. 41 1. Boross Marietta, A makói hagymatermesztés eszközanyaga. Néprajzi Múzeum Gyűjteményei 9. sz. Bp. 1968. Népr. Ért. 50. évf. 127—154. 1. Gera Sándor, A hagymatermesztés fejlesztésének egyes kérdései Makón. 1969. 32 1. Kézirat a József Attila Múzeum Adattárában. Tasnády Gyula, Üj hagymakártevő hazánkban a Ceutorrhynchus suturalis Fabr. — Növényvédelem. 5. 1969. jan.—febr. 33—40 1. Bruder János—Erdei Ferenc, A korszerű hagymatermelési technológia főbb kérdései. Agrár gazdasági Kutató Intézet közlései. Bp. 1969. 16 1. 7 tábla. EINIGE ABSCHNITTE DER GESCHICHTE DES ZWIEBELBAUES IN MAKÓ Makó verdankt seinen Weltruf dem Zwiebelbau. Die Makóer Zwiebel hat einen ausgezeichneten Geschmack, weisses Fleisch, und sie ist wegen ihrer grossen Feste sehr transportfähig. Die Zwiebelkultur von Makó ist mehr als zwei Jahrhunderte alt. Der Zv/iebelbau, die Rahmen der Selbstversorgung übertreffend, auf dem Markt gerichtet, begann in der Mitte des 18. Jahrhunderts, der Weltmarkt wurde erst in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts erobert. Am Anfang wurde der Verkauf nicht von Händlern, sondern von den Produzenten, Abtäuschern und Marktfrauen gemacht. Die Beförderung geschah mit Planwagen, und wurde in die umgebenden Komitate gerichtet. Der grösserangelegte Handel begann erst nach dem Ausbau der Eisenbahnlinie. Vor der Jahrhundertwende betrug die jährliche Produktion mehr als 2000 Eisenbahnwaggon. Die Betriebsform des Makóer Zwiebelbaues ist die Feldwirtschaft und der Kleinbetrieb. Bauer, die Land hatten, beschäftigten sich mit Zwiebelbau nicht. Die Zwicbelgärtncr waren die von der Leibeigenschaft freigewordenen Insten. Der Zwiebelbau geschieht in drei Jahren. Im ersten Jahr wird vom Samen Steckzwiebel, im zweiten von der Steckzwiebel Esszwiebel, im dritten von der grossen Zwiebeln Samen gewonnen. Eine Haupteigenschaft der Makóer Zwiebel besteht in ihrem Anbau aus getrockneter Steckzwiebel. Mit der Austrocknung wird verhindert, dass die Zwiebel in Halme schiesse. Ferenc Tóth 85