Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

akik a feketemagot meszezték, hogy az apróhagyma ne legyen üszkös. (A me­szezést pár nappal a vetés előtt végezték. A magot meszes vízbe öntötték, majd ponyván megszárították.) Eső után, amint a földre lehetett menni, megkapar­ták a hagymát, az így föllazított föld csökkenti a talaj párolgását és kisebb a veszély a peronoszpóra terjedésére. b) direkt; kézzel összszedik a hernyókat és kukacokat. A makói hagyma országos és világpiaci márkájának kivívása A kereskedelem kezdetei A vasútépítés előtti időszak hagymakereskedelméről a legértékesebb ada­tokat az úti levelek kiadási jegyzőkönyvéből merítettem. A Bach-korszakban ugyanis engedélyhez kötötték a helységek elhagyását. Utazási engedélyt a Fő­szolgabírói Hivatal adott, de a Polgármesteri Hivatalban is külön könyvben vezetik. Statisztikai feldolgozást az 1853-as évről készítettem. Az értékesítést három egymástól elkülönülő csoport végzi: számuk a) maguk a termelök, (kiket gatyás kereskedőknek neveznek) 130 b) cseresek, (vagy ahogy még ma is emlegetik őket: tergovácok) 47 c) és a kofák 9 A makói hagymakertész tehát nemcsak megtermeli a hagymát, de túl­nyomó részben maga gondoskodik az eladásáról is. Ahogyan Petrovics írja: „a makói népben megvolt a szükséges kereskedelmi szellem . . . vállalkozó szel­lemű, ügyes, szívós, élelmes emberek voltak . . ." 4 9 Az ő érdemük, hogy a makói hagyma messze földön híressé vált. 7. Hagymavásár. (Homonnai fényképész által készített levelezőlap. 20. sz. eleje) (Utólagos beállított felvétel, általános az első világháború előtti időkig) 4 9 Petrovics György i. m. 11 —12. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom