Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. A Makói Múzeum Füzetei 3. (Makó, 1953)

UHU JwoOzoo ' A tA Juhász Gyulát Makóhoz két évtizeden át, pontosabban 1913-tól 1929-ig. gen erős szálak kapcsolták. Szakolcai száműzetéséből — a fölvilágosult, nűvelt feudális nagyúr, Eötvös József unokája, Návay Lajos ajánlására — 1913 májusában helyezték Makóra. Ez év őszétől az itteni főgimnáziumban tanít, s baráti körében — a polgári radikális, szabadkőműves és republikánus értelmiség legműveltebbjei közt — maga is tanul, vitázik, s a politika, művészet. irodalom kérdéseiről folytat éjtszakába nyúló beszélgetéseket. Első nyilvános szereplése 1913 őszén volt, a gimnázium nyilvános Eötvösemlékünnepélyén. A nagy író századik születésnapja alkalmából rendezett nűsor előtt bevezetőt tartott, s elé verses prológust írt. Verse megjelent a lelyi sajtóban, mint ahogy ettől kezdve rendszeresen jelennek meg versei a lapokban. Makó a költő számára egy lépés volt hazafelé: a távoli országszélekről végre szülővárosa közelébe került. De késő volt már: a sok csalódás, mellőzés, I szakolcai szörnyű magány már felőrölte idegeit. Öngyilkossági kísérleteinek í'iozatában nem első már, amikor 1914. március 6-án váratlanul távolmarad i>: iskolából, vonatra ül-, Pestre utazik, s egy szállodában mellbe lövi magát. Maga sem érti utána, mikor megmentik az életnek, miért tette. Betegszabadságot kap, pihen, s gyógyulásul olvasmányai s álmai földjére, Itáliába készül. A háború közbeszól, nem láthatja a napfényes Olaszhont, a csodás Velencét. Ősztől kezdve újra tanít, újból bekapcsolódik a helyi értelmiség kulturális nozgalmaiba. résztvesz verseivel, előadásaival a „háborús délutánok" műsorain. Császtvay István külön tanulmányban tette közzé a költőnek ezekben a években — 1915-ben és 1916-ban -— az imperialista háború ellen tett megnyilatkozásait. A tanítás nem neki való, még békében sem. de különösen nem zekben az időkben. ,.Itt rokkantam meg először — írja később. 1922-ben Makói emlék" címmel egy kis visszaemlékezésében — a háborús tanárkodás i s/ödségeiben." 1917. január 16-án hathavi betegszabadságot kap, majd ipi ilis 9-en hivatalosan is ..elmebeteggé" nyilvánítják, s nyugdíjazzák. Nem .it árként tér már eztán vissza Makóra, hanem barátai kedvéért. Valószínűleg .) ii az Eötvös-emlékünnepélyen megismerkedett az ugyanakkor ott szavaló Espersit Jánossal, a helyi politikai és kulturális élet legjelentékenyebb, legkiválóbb egyéniségével, s a vele kötött bensőséges barátság mind költészetére. mind világnézetére, s e réven későbbi közéleti szereplésére is — eleddig ismeretlen, de — döntő hatással volt. Espersit János, ez a különös vidéki polihisztor és mecénás, akinek politikai szereplése, a legkiválóbb alföldi fesőkkel, Rudnay Gyulával, Endre Bélával, Károlyi Lajossal való meleg barátsága, József Attila költői pályáján való elindulásában játszott különleges szerepe megérdemli, hogy külön tanulmányban foglalkozzunk vele, Juhász Gyulának két évtizeden át legmeghittebb, legbensőbb barátja lett. Amikor már Juhász Gyula nem lakott Makón, akkor is sok élmény forrása, sok írás zülöhelye volt a város, ahová Espersit vendégszerető meghívására egészen zanatóriumba vonulásáig, 1929-ig rendszeresen, évenkint legalább kétszer néhány napra kilátogatott. Versei, ha ritkábban is, mint azelőtt, továbbra is meg-megjelennek a makói újságokban. \ A makói lapokban megjelent sok Juhász Gyula-vers java természetesen már ismeretes: nem ugyan itteni közlésükből, hanem mivel szerzőjük föl3