Péter László: A Makói Múzeum József Attila- kéziratai. A Makói Múzeum Füzetei 1. (Szeged, 1952)
6 A lap Espersit Jánoshoz íródott, bizonyára a Nem én kiáltok c. kötet papírjának ügyében. Ugyancsak Espersit hagyatékából való a következő, a Csönd valamelyik szerkesztőjéhez vagy a kiadóhoz írott levele, melyet az Éjjel című verse gépirata hátuljára ceruzával írt. Kedves Mester, bocsánat a késedelemért, hogy csak most küldöm ezt a két verset. Ha lehet, hát basználják föl A laptól mindenki „el van ragadtatva", különösen a kiállítás, azonban az összeállítás Is kivívta a hozzáértő emberek tetszését. Azonban mindenki drágál|a. A lapokat leadtam, a plakátokat elhelyeztem. A versekért méitó díjat — vagy semmit se kérek, mert vagy bírnak [ez a szó átír eey olvashatatlan másikat, me'y még folytatódik: b. énl fizetni vagy nem. Ha nem, akkor semmit se adjanak. És ez tőtem nem áldozatkészség — ennyivel tartozom maguknak. További utasítást kérek — ha használhatnak. Mindjárt, hogy megérkeztem írtam a Csöndről a Frissbe — de csak annyit^ hogy megjelent éa a tartalmát, meg, hogy mennyibe kCrÜ ,H Ha aZtTr^LX fbő^átot kipróbálni, elküldöm, legalább szel.őzködlk egy wSt fe nem fog'al el Le, yet, A portót fe'ezzük. U. i. a tavaszig még khet hideg. Sok meleg üdvözletet küldök és a Mama kezét la csókolom. n. II. 10. József Attila 5A múzeum anyagában két — tudtommal eddig még közöletlen — József Attila vers kézirata van. # Az első dr. Árva Józsefnétől való. Egy postai számlakivonat hatuijara tintaceruzával írta József Attila a következő, cím nélküli verset: Be jó az éjben bátran menni. Be jó az éjben egyedül lenni, Bú« tavaszi éjjel Borúsan bolyongni szerte-széjjel, Ha a Hold sznnnyad s szellő se rebben V'rágok nvitnak. e'fcledelten. Tüzes, tüskés rózsák ölelik a Föld takaróját. Elhaló hársfák titkos zenéje (Ez é| a Ic'kem örökö« éje) Hűs tavaszi éjjel Sirat Valakit bús szeszéllyel: Messze vidéken — ismerős táion Éijel bolyongok. Senki se szánjon! Hisz ez az én kertem S ezért kell bűnhődnöm, mert mertein. [Ez a sor áthúzva, s kijavítva a következőre:] S bűnhődnöm kell, mert nagyot mertem. Belépni mertem, szétnézni benne: Fenséges Szépség ha ott benne lenne! Szelíd, csöndes éjjel. Bolyongok benne szerte-széjjel. 1921. nov. 28. JÓZSEF ATTILA A dekadens pesszimizmus utánérzéseivel átszőtt vers — József Attila legelső verseinek ezvike lehet — néhány sorában klasszikusan érezteti meg a koito tragikus sorsát.. A másik költeménv — mely Saitos Valéria féltve orzott tulajdona volt — ugyanaznap íródott, mint a Scheiber Sándor-közölte bevezetovers A Kozmosz énekéhez.
