Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Levéltári tisztviselő a szentlőrinci városrészből

klünknek, legalábbis a gyermekekhez el keli menni, kihal a család,-A mostani világ kimozdította az embereket?-Igen,, qz a társadalom egészen megbolygatta a résegeket is» Itt a betelepültek aránya legalább 25%. Az első háború után és 45 után. volt nagyobb betelepülés, most meg a környező falvakbői.De az elvándorlás is állandó«. Makó a századfordulón az akkori or­szág 12e városa volt, Miskolcot, Győrt, Székesfehérvárt messze megelőzve lélakszámban. Ma pedig hátul kullogunk, •Véleménye szerint a makói emberre mindig jellemző volt a művelődés?-Nem tudnám ezt igy mondani. Általánosítani nem lehet. Mindig vannak föltörő emberek, meg vannak akik föntről lecsúsznak,-Véleménye szerint ma nehezebben mozdíthatók az emberek?-Igen, mert itt a TV, i .t a rádió, ás ott mindenki helyben meg­kapja azt amit esetleg a Művelődési otthonban kap, de legtöbb­ször az még rosszabb. A múltban sokkal lob volt a csoportosulás? társadalmi egylet. Az egyházaknak megvolt, és az iparosoknak is /ilyen talán most is van, de nemigen járnak/ - volt a hagymások­nak, volt a város területén 5 függetlenségi olvasókör, ahová va­sárnaponként, téli estéken összeverődtek - női ennyi embör, hol annyi.* De pl* a Hagymaházban, vagy az Ipartestületben vagy a Gazdasági Sgylat-ben vasárnaponként ás piacos napon többszáz embör összejött.. Ma ilyen nincs» Valószínű, ha a szükebb társa­dalmi réteghez tartozó cápátok jobban csoportosulnának, élénkébb lenne a társadalmi élet* Szóval ez a kulturális élet ez nagyot változotta Mart akármilyen rendezvény van - azon nem egy szűkrebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom