Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Betanított munkásnő Ujvárosból

K„: Szabadságukat hogyan szokták kivenni?

Ve s Kislányom beteg, kéthetenként hordom Szegedre, erre megy el minden szabadságom, meg amit adnak havonta mamanap óimén.

K.; Az országban merre jártak már?

V.; Kiállításra szoktunk felutazni Pestre, a mezőgazdaságira meg az iparira, de most két éve hogy a kislányom nagyon beteg lett ás életveszélyes állapotban volt, igy nagyon lerobbantunk anyagilag- A férjemnek van rokona Pesten, azokhoz szoktunk még elmenni egy hétre, de nagyon ritkán, akkor elmegyünk a fürdőbe, a római partra ás ott kipihenjük magunkat.

K. ; Hány éve vették ezt a házat?

V.; IJyolo éve, addig anyósomnál laktunk, 200 méterre ide, éppen az orosz temetővel szemben, egyetlen egy szobánk volt meg közös konyhánk, líagycn aranyos volt az anyósom, de nagyon örültem, hogy ezt a kis házat meg tudtuk venni a testvéremtől 30 000,-Ft-ért. A testvérem elvált a feleségétől és árulta a házat, ennyit fizettünk. Azóta rengeteget alakítottunk rajta. Szinte lakhatatlan volt, a folyosón ha végigmentem magassarku cipőben a sarka lemaradt, vizes volt, akkora ajtó volt, hogy görnyedve kellett bejönni, most szeretnénk fürdőszobát csinálni, egy kiskonyhát az utoa felől. A ház hátulja már rendben van, rengeteget dolgoztunk rajta, ezt a falat újból huztuk, a férjem végezte a stukaturozást és a padlózást, Az a véleményem, hogy nagyon ritka, hogy itt a környező házakban ilyen tisztaság és rend legyen, mint nálunk.