Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Segédmunkásnő a FÉG-ből

- 28

mind a kétszer elnyertük a szocialista brigád elmet, ami nem volt olyan könnyű, mert sokat kellett érte dolgozni, produkálni, társadalmi munkára gondolok - ugye - meg egyéb közös megmozdulásokra. Csináltunk olyanokat is, ho^y egyik brigádtársunknak kifestettük a lakását, és ez nem csak arra volt jó, hogy segítettünk neki, hanem az egész nap olyan jól telt el. mert bolondoztunk, nagyon össze szoktunk már akkor» A másik brigádtagnak, amikor ópitkazett, ott is voltunk seg^clknTinié

Sokat jártunk együtt, nem szórakozóhelyre, hanem inkább igy a gyerekekkel, szóval családostól, elmentünk egymáshoz, két-három család összejött a brigádtagok közül, hol egyikhez, hol másikhoz mentünké Szerintem ezeket lehetne jobban brigádéletnek nevezni, meg cslt a. munkahelyen belül is végeztünk, társadalmi munkát.

Volt olyan, aki Pesten lakott, volt olyan aki még messzebb lakott Pesthez, mint mi az egyik volt Albertirsán, a másik Pilisen, és elmentünk egymáshoz vonattal vagy busszal, vagy éppen más közlekedési eszközzel, ami adódott«, És hát mondom, mind családos asszonyok voltunk, két lány volt a birgádunkban, de ők is nagyon szivesen jöttek velünk mindig, soha nem volt az, hogy ők lányok és más szóra kozási lehetőséget akarnak, hanem a tógáddal közösen szerettek men ni kirándulni, meg hát ami volt igy programba* Volt olyan, hogy moziba is elmentünk egy hétköznap délután, elmentünk kiállítást néz ni, egyszer szerveztünk egy társas kirőndulást messzebre is.