Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

Az objektív válasz: igen, a leletek egyes kisebb-nagyobb csoportjai alkalmasak általánosságokon kívül eső következtetések levonására, vagy legalábbis izgalmas kérdések felvetéséig juthatunk vizsgálatuk során. Gyanítható például, hogy a Tisza két ága által határolt névadó(?) szigeten — amely a mai belváros Tisza Lajos körút által határolt területén húzódott — már a neolitikum és a bronzkor idején megtelepedett az ember. Ezt a feltételezést korábban semmilyen lelet nem tette reálissá. A kései avar kerámiatöredékek vélhetően egy 7-8. századi települést jeleznek a későbbi vár területén. A szórványos források alapján ismert Árpád-kori Szeged lakosságának hagyatéka a cserépbográcsok és részben kaolinos soványítású fazekak töredékeiből álló leletcsoport. Okkal feltételezhetjük, hogy a 15. századra datálható mázas kályhacsempék és metélt technikájú díszedények kis csoportja is (mely a várpalotától számított minimum kétszáz méteres távolságot figyelembe véve nem is kevés) komoly (uralkodói) reprezentációra, írásos források által adatolható ideiglenes szegedi udvartartásokra utal. A török megszállás idején az Oszmán Birodalom meglehetősen tarka etnikai hátterű helyőrséget állomásoztat a szegedi várban, a korszak leletei ezt tökéletesen igazolják. Becsesek azok a tárgytöredékek is, amelyek a hódoltság korának kereskedelmi kapcsolataira utalnak (pl. izniki fajansz, kínai porcelán), még akkor is, ha ezek alaptípusait más várakból már ismerjük. Külön érdekesek a korszakon belül a helyi magyar lakossághoz kapcsolható készítmények, és azok bekerülési módja is. Természetesen az értékesebb tárgycsoportok az összes leletanyag mennyiségének kisebb hányadát teszik ki, de a továbbiakban, esetleg más szempontokat is a kutatásba vonva fontosak lehetnek a magas darabszámú, kevésbé jellegzetes kerámiatöredékek is, így a kollekció egészének megőrzése, valamint minél részletesebb közzététele fontos feladat. Az előkerült őskori leletek jelentős távlatokat nyitnak Szeged városának településelődei kutatásában, hiszen a feltöltődés-feltöltés miatt jó eséllyel vannak olyan pontok a belvárosban, amelyeket nem ért későbbi bolygatás, és a kelta sírhoz hasonlóan (alacsony talajvízszint mellett) feltárhatók. Ezeken a sajnos minden bizonnyal szórványos és apró területfoltokon — amennyiben feltárásukra lehetőség van — soha nem látott épségben kerülhetnek elő őskori objektumok. Ez persze megfelelő támogatás, s nem kevés szerencse birtokában történhet, de addig is vártető anyaga folyamatosan egybevethető, hozzáadható a lebontott vár egyéb hajdani területein előkerülő leletekhez. A vártemplom területén Horváth Ferenc vezetésével 1999 óta folyó feltárás, és a Roosevelt téren 2002-2003-ban létesített szondázó szelvény szerényebb leletanyaga a vármaradvány tetejéről kikerült kollekciót nem teszi feleslegessé, legfeljebb „monopol" helyzetét szünteti meg. A tárgytöredékek sok esetben közvetetten ki is egészítik egymást, még szélesebb spektrumát felvillantva a letűnt korok anyagi kultúrájának.