Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

lönítésére) azonban csak alaposabb összehasonlító vizsgálatok eredményeként fellelt, ismert népességhez köthető párhuzamok birtokában vállalkozhatok. Az egyik legáltalánosabb edénytípust a gömbös testű mázas tálak alkotják. A zöld, illetve barna mázas talpastálak mellett megtaláljuk a sgraffito díszes darabokat is. Ezenkívül néhány mázas kiöntőcsöves kancsó és egyéb tárolóedény töredékeit is sikerült azonosítani. A vártetőn folyó anyaggyűjtés során jó bő száz kupa formájú, mázas kályhaszem került elő. A máz színe túlnyomórészt a zöld különböző árnyalataival jellemezhető, de akad néhány sárgamázas darab is. A törökkori kályhák rekonstrukciója kapcsán ifj. Fehér Géza hívta fel a figyelmet a balkáni néprajzi anyag által kínált lehetőségre (FEHÉR 1960. 131-132.). Két, „in situ" megmaradt budai kályha 68-68 beépített kályhaszemet tartalmazott, a sártapasztás megmaradt darabjai a rekonstrukciót is lehetővé tették (SABJÁN-VÉGH 2002. 283). A bő száz töredék arányait tekintve azonban eltörpül a bögre formájú kályhaszemek óriási mennyisége mellett. Bár az általunk átvizsgált földmennyiség a várudvar egy meghatározott területéről származhat, mégis ezen arány alapján valószínűsíthető, hogy a Balkánon általános mázas szemes kályhákból csupán néhányat építhettek a vár területén lévő épületekben. Felbukkannak az anatóliai fajanszmühelyek termékei, melyek már a hódoltság korát megelőző évtizedekben eljutottak Magyarországra, amint ezt a budai domonkos kolostor leletei mutatják. A szegedi darabok többsége bizonyosan a török uralom idején volt használatban, mivel a piros festés a 16. század közepétől elterjedő ún. rodoszi stílus jellegzetessége volt (KOVÁCS 1984, 48-49). Magyarországon a fontosabb török központok (Buda, Eger, Pécs, Székesfehérvár, Szolnok stb.) területén találtak több-kevesebb fajansztöredéket, melyek legfeljebb egy tucat edényhez tartoztak. A szegedi példányok alapján öt-tíz darabos kollekciót rekonstruálhatunk, az egy-két korsón, csészén, tálon kívül egy mecsetlámpa töredékei is felbukkantak, ezt a kerámiatípust a hazai leletanyagok publikációiban eddig nem találtam meg. A kínai porcelán szárazföldi és tengeri kereskedelem útján egyaránt eljutott a szultánok birodalmába. A kínai porcelánedények a hódoltság korának hasonló regionális központjaihoz hasonlóan az előkelők, a vár területén mindenekelőtt a szandzsákbég luxusigényét voltak hivatottak kiszolgálni. A kínai importtárgyak nagyobb arányban fordulnak elő a magyarországi leletanyagban, mint a török szempontból „honi" fajanszáru. Csengő hangú, finoman áttetsző, kékkel festett porceláncsészék töredékeit találtuk meg a szegedi vár tetején is. Bár Csongrád megyében előfordult hódoltság előtti nemesi udvarház leletei között porceláncsésze (VÖRÖS 1997, 38), a szege-