Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

anyagot eredményező feltáráson még bolygatatlan rétegsorok esetén is nagy a töredékes tárgyak aránya, maga a réteg pedig általában széles, két-három évszázadra kiterjedő intervallumban datálható. Ezt a tág időkeretet pedig sok tárgytípus esetében alapul vehetjük a készítési, illetve használati időszak rekonstrukciója során. Az elemzés lehetőségének mértékét nem a méret, vagy a darabszám dönti el, hanem az információs tartalom. Ezt igazolandó az alábbiakban néhány olyan leletcsoportra hívnám fel a figyelmet, melyek a város és a vár történetének kutatása szempontjából jelentőséggel bírhatnak, vagy éppen új kérdések, problémák felvetődését eredményezhetik. Amiről keveset tudunk A kerámiák között elkülöníthető néhány olyan töredék, amelyeket — bár jellegzetes darab hiányában a kultúra nem határozható meg — a neolitikumba, illetve a bronzkorba sorolhatunk.

6 Ezek a leletek Szeged múltjának eddig ismeretlen évezredeit engedik sejtetni, hiszen a belvárosban hiteles őskori leletként eddig csak egy kelta sír került elő (TÖRÖCSIK 2004, 184, 187, 191:5-6. kép). Néhány cserépdarab a kései avar korra datálható. A korszak leletei nem előzmény nélküliek, a Szegedi Nemzeti Színház pincéjében ugyanis 1982ben avar sírokat tárt fel Vályi Katalin (MFM RégAd. 878-82). A kerámiák arra utalnak, hogy a temető közelében lehetett a település is. Előkerültek Árpád-kori cserépüst töredékek, melyek többsége minden bizonnyal még a tatárjárást megelőző századokból származik, melyekről Szeged vonatkozásában szinte semmit sem tudunk. A több kilogramm kerámia (melyhez hozzászámítható a jóval tágabb intervallumban keltezhető fazékdarabok egy része is) azt jelzi, hogy a későbbi vár területén — a budai Várhegy példájához hasonlóan — kezdetben egy falusias jellegű település lehetett. Középkori temetőkert A 14. században épült és a 15. szádban bizonyosan átalakított vártemplom falmaradványait Horváth Ferenc és Vályi Katalin azonosította 1999ben (HORVÁTH 2000, 509). A gótikus templom alapjainak, kriptáinak és sírjainak feltárása azóta is folyamatban van. A templom körüli temető közvetett emlékeit a vármaradvány tetején is megtaláltuk. A kiásott földdel együtt fölhordták annak több tucat sírját is. A szétszórt, törött embercson6 Horváth Ferenc szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm.