Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: Egy országgyűlési képviselőjelölés és következményei a rendszerváltó Makón

Mihály Zoltán (1990 és 1994 között a makói térség országgyűlési képviselője, MDF): - Miután polgármester lett Sánta Sándor, nem hagyta abba a választási kampányt. Mindig túl akarta a másikat produkálni. A legnagyobb gondom azonban ővele az volt, hogy bármiben megegyeztünk, de bármiben, azt soha nem tartotta be. Meg kell kérdezni az akkori községi polgármestereket, mindegyikkel kitűnő kapcsolatot ápoltam. Kivétel nélkül mindegyikkel. Egyedül Sántával nem egyeztem. - Nem tartja utólag furcsának, hogy a rendszerváltó időszakban, az első ciklus idején két makói konzervatív politikus arra szánta energiája egy részét, hogy egymással hadakozzon? - De. Együtt kellett volna működnünk. Meggyőződésem egyébként, bárki akkor a képviselő, Sánta Sándorral senki sem tudott volna jobban összedolgozni. - Saját felelősséget nem érez az ügyben? - Nem. Egyszerűen nem tudom, miként lehetett volna másként csinálni. Gilicze János (helyi MDF-es politikus, 1990-től önkormányzati képviselő): - Mihály Zoltánból kemény munkával országgyűlési képviselőt csináltunk. Egy ütőképes csapat állt mögötte. Mihály Zoltánt megválasztották, el is kezdte a munkáját. Utána viszont úgy éreztük, mintha egy kicsit magunkra hagyott volna bennünket. A makói szervezet munkájában alig vett részt. Az 1994-es választás előtti évben megérezte, nem biztos, hogy a helyi MDF-tagok valamennyien támogatni fogják az újrajelölését, ezért ismét megjelent az alapszervezetben. Ez nem egyedi eset volt, országszerte az MDF-es honatyák próbálták kialakítani maguk mögött a bázist, amelyik segíti az újraindulásukat. Ezt történt Makón is, találkoztam olyanokkal, akik csak ideig-óráig voltak pártunk tagjai, addig ameddig az új országgyűlési képviselőjelöltet kellett megválasztani. Mihály Zoltán (1990 és 1994 között a makói térség országgyűlési képviselője, MDF): - A régi MDF-tagok egy része teljesen passzívvá vált. Bármilyen rendezvényt csináltunk a pártban, legutoljára érkeztek és legkorábban távoztak. Egy szervezet nem úgy működik, hogy csak az elnök dolgozik, a többi nem. A '94-es választások előtt hallottam, más javaslat is van a jelöltségre. Ekkor én valóban egy pár embert felkértem a tagságra. Úgy éreztem, ha nem dolgozom, akkor jogos, hogy ne én legyek a jelölt, de ha az ember szakadásig küzd és végzi a feladatát, akkor szeretné magát ismét megmérettetni. Az okát a mai napig nem árulták el, mi volt a kifogásuk ellenem.