Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - †Erdélyi Péter: Újságforgalom Csongrádon 1919-ben

ERDÉLYI PETER Újságforgalom Csongrádon 1919-ben A téma felvetésének fontosságát elsősorban az indokolja, hogy 2003-ban a Tari László Múzeumba került Bozó Mihály Pro Urbe-díjas nyomdászkönyvkötő-papír és írószer kereskedő hagyatéka. Ennek részét alkotja a közel ezer tételes dokumentumegyüttes, amelyben gondos rendben megtalálható a Bozó-Justin papírkereskedés üzleti levelezése a budapesti lapok kiadóhivatalaival 1919-ben. Érdekes, hogy sem korábbi időszak, sem a későbbiek hasonló témájú levelezését nem őrizte meg a család. Mindenesetre ezek az üzleti levelek és havi összesítések kiváló forrásai a csongrádi újságforgalom alakulására, változásaira a tárgyalt időszakban, még akkor is, ha a csongrádi egyéni előfizetőkről és más újságforgalmazókról nincsenek megbízható adataink. A téma elemző feldolgozását az is igazolhatja, hogy az 1919-es év az ország és a hely történetében is rendkívül zaklatott, válságos időszak, s ilyen körülmények között mindig felerősödik a korabeli viszonyok között szinte egyedüli hírforrást jelentő sajtó jelentősége. Ez jellemző a Csongrádon olvasott újságokra is, még akkor is, ha azok hatásvizsgálatát és vásárlóinak társadalmi hovatartozását ma már szinte lehetetlen megállapítani. És végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy ezeknek a dokumentumoknak egyben maradása és megőrzése kuriózumértékü, hiszen országosan is egyedülállónak tarthatjuk e források fennmaradását, további sorsát. Mivel az anyag nem a levéltárba, hanem a múzeumba került, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy begyűjtésükkel gazdagodott a helytörténeti gyűjtemény firmaanyaga is. (Pár szó az előzményekről) Helyi sajtója 1890-től van Csongrádnak. Addig elsősorban a szentesi, s ritkábban, országos lapok tudósítanak az itteni eseményekről. Hogy a helybeliek milyen újságokat rendeltek meg, s milyen lapokat olvastak az egyletekben, a kaszinóban, csak szórványos adataink vannak. A 20. század elején már több csongrádi kiadású lapról tudunk, amelyek között a Csongrádi Újság szerkesztője és kiadója volt a Bozó Sándor és Justin Mihály által jegyzett cég. Az I. világháborúban 1915-ig élt a Csongrádi Újság, amelynek azért kellett kiadását beszüntetni, mert újságíróit és kiadóját behívták katonának. Ugyanerre a sorsra jutott a Tiszavidék is 1916-ban, amelynek a kiadását szerkesztő-kiadója anyaghiányra és drágaságra hivatkozva szüneteltette. Ilyen körülmények között valószínűleg felértékelődtek a helyi lakosság körében az országos lapok.