Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Dr. Halmágyi Pál: A zombori kettősbirtokosok kálváriája a trianoni határon 1922-1924

316 Halmágyi Pál tartalmazó jegyzék 50-65 sorszám alatt felvett birtokosoknak engedélye volt a román hatóságoktól terményeik elszállítására, s erről a románok állítólag értesítették is őket. Az ügy azonban csak tovább bonyolódott. December 18-án az alispán a következőkről értesítette a külügyminisztériumot: A kiszombori birtokosok a meghatározottak szerint az őscsanádi román vámnál jelentkeztek. A román vámos egy nála lévő jegyzékből megállapította, hogy a román hatóságoktól ki nyert a terménye átszállítására engedélyt és csak ezeknek helyezte kilátásba, hogy terményeiket átszállíthatják, hátralékos adójuk lefizetése után. A listán 50-65 sorszám alatt felvett 15 ember erről semmit nem tudott. Az alispán tehát ismételten kérte a külügyminisztert, mivel fentiek szerint a termények átengedéséről született megállapodást a román hatóságok nem veszik figyelembe, ezért újból járjon el a román hatóságoknál. Az alispán leveléhez csatolta a román területen birtokos kiszomboriak névjegyzékét. 1923. január 11-én Hadfy Károly főszolgabíró ismét az alispánhoz fordult, mivel a magyar külügyminisztérium intervenciója dacára a kiszombori kettősbirtokosok terményeinek áthozatalát a román hatóságok továbbra is akadályozták. Az őscsanádi román vámhivatal főnöke folytonos hitegetés után is csak a kettősbirtokosok csekély részének engedte meg, hogy terményeik felét (!) magyar területre áthozhassák. Már több mint egy év eltelt az ügy kipattanása óta és még mindig nem oldódott meg a zomboriak kálváriája. 1923. szeptember 17-én érkezett meg a Külügyminisztérium levele Kiszomborra a román kormány válaszával. A bukaresti követség jelentése szerint a román szervek azt közölték a magyar kormány 1922. augusztus 9-i az interveniálására, hogy a zombori gazdák visszaélést akartak elkövetni, amennyiben saját termésüket Romániában már eladták, és gabonát akartak Romániában vásárolni, és azt vámmentesen Magyarországra hozni és ott magasabb áron eladni. Néhány kiszombori gazda meg akarta téveszteni a román hatóságokat, amennyiben a valóságnál nagyobb mennyiségű gabonatermést jelentett be. A követség az alábbi mondattal zárta jelentését: „Természetesen nincs módomban megállapítani, hogy a román pénzügyminisztérium által közölt fenti adatok mennyiben felelnek meg a valóságnak." Október 15-én a kiszomboriak újabb beadvánnyal fordultak Torontál vármegye alispánjához. Ebben azt kérték, hogy új határátkelő pontot jelöljenek ki számukra, mert a Kiszombor-Nagyszentmiklós-i úton lévő határátkelő a román területen lévő birtokuktól 15-18 km-re van, s mivel a határátkelőtől Porgány községig nincs műút, ez - különösen esős időben - a birtokok megmunkálását szinte lehetetlenné teszi. Azt kérik, hogy engedélyezzék a határátkelést a Kiszombor-Törökkanizsa-i útnak országhatár által