Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Dr. Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból

MARKOS GYÖNGYI Makó temetkezési szokásaiból A halál és a halott körüli szokáscselekvések és hiedelmek igen régiek. Kialakulását és fennmaradását elősegítette egyrészt a halál tényének megmagyarázhatatlansága (még a 20. században is), másrészt az a rendkívüli pszichés állapot, amelyet a családban a halál előidéz. Pöcs Éva megállapítása szerint „mind a hiedelmek, mind a hicdelemhátterü cselekmények egy része igen régi és tájilag - egész Európa viszonylatában is - igen kevéssé variált. A halotti szokások hagyományos rendjébe tartozó cselekmények egy részének hiedelem-háttere ma már nem világos, más részéhez másodlagosan fűződött hiedelem jellegű magyarázat."

1 Előadásomban a makói temetkezési szokásokat a halál beálltáig mutatom be: az idős emberek halálra való fölkészülését, a városban ismert előjeleket és jóslatokat, valamint a haldokló körüli tevékenységet. A halál az élet természetes velejárója, Bálint Sándor szavai szerint annak harmadik nagy szüksége." Az emberi élet utolsó szakaszában olyan változások következnek be az ember életében, amelyek egyben a halálra való felkészülést is jelentik: szellemi és fizikai erejének csökkenésével az idős ember fokozatosan háttérbe szorul a családban, a családi gazdaságban. „A magyar parasztság társadalmi értékítélete az idősek tiszteletére int, de ezt ellensúlyozza azzal a ki nem mondott, de a gyakorlatban érvényesített elvvel, amely szerint ez a tisztelet csak olyan mértékű, amilyen mértékben az idős ember családjának még hasznára lehet."

3 - állapítja meg Kunt Ernő tanulmányában. Tisztában voltak ezzel az idős emberek, ezért a makóiak körében is általános szokás volt, hogy amíg bírtak, dolgoztak. A ház körül végezhető könnyebb fizikai munkát, hagymakertészek körében a hagymák tisztítását, válogatását, kötözését bízták rájuk. Az is sokat jelentett a családnak, ha még el tudta magát látni az idős ember, illetve egyedül lehetett hagyni a házban. Egyedi, de a makói lélekre, a munkaszerető makói hagymás életére jellemző a 92 éves református Börcsök Ferencné vallomása, akinek születése is majdnem a hagymaföldön történt. A halálra gondolva azt kéri családjától, hogy neki a sírjára is rakjanak hagymát: "Szeretem a fokhagymát. Kell, hogy a kertben is legyen. Mondtam is, hogy tögyenek a síromra fokhagymát. A sírra. Csak mondom sokszor, mer tudják, hogy nagyon szeretem a fokhagymát. " Ez a néhány mondat nem csak a halál gondolatá1 Pócs Éva, 1979. 415. 2 Bálint Sándor, 1980. 21. 1 Kunt Ernő, 1987. 94.