Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Kalmár Zoltán: It njukszik... Írott formában rögzült nyelvhasználati szokások a szerémségi (SCG) Maradék római katolikus temetőjében lévő sírfeliratok tükrében – esettanulmány
fiatalság. E mellett a közösség papjai következetesen horvátra fordították/fordítják a keresztneveket: „Mé Josip, hát úgy írtuk akkó be, mikó született. Anti is, a fiatalabb Anti vót, de mindenki Antikának híta. (...) De a könyvbe Antun. " A családneveket viszont az aktuális hatalom írta az okmányokban horvát, majd később a szerb helyesírás szabályi szerint. A két folyamat tehát erősítette egymás hatását és az etnikai identitás tudatos háttérbe szorítását eredményezte , ami részben magyarázza a nemzetiségek közösségi szintű magatartását. A „szelíd erőszak", ami a hatalom és az egyházi adminisztráció részéről volt tapasztalható, valamint a nyelvi bezárkózást szajkózó politika elérte, hogy a saját identitását feladó nemzetiségi magatartás a nyelvi beolvadást szolgálja. A katolikus temetőben álló síremlékeken a magyar család- és személyneveket 98 esetben írták horvátul, 3 esetben szerbül ciril írásmóddal, 58 esetben a magyar helyesírás szabályai szerint, 2 esetben találtunk magyar-német vegyes feliratú és 1 esetben német feliratú szöveget. 28 A családnevek átírásakor sokszor egy névalakból több változat is keletkezett: Földesdi=Feledezdi, Foldeszdi; Lend vai=Lend vaj i, Lend vaj; Ürge=Irge, Irga, Urge; Nadbabi=Nagybábi; Nagy=Nad, Markus=Márkus, Repasi=Répási, Ipac=Ipacs. A személyneveket a horvát szövegkörnyezetben legtöbbször lefordították: Péter=Pera, György=Dura, István=Stjepan, Mátyás=Matija, András=Andrija, Ferenc=Franja, Agnes=Agneza, Mária=Marica, Ilona=Helena, Júlia=Julka, Anna=Anica. Ahogyan a református temetőben is tapasztalható volt, úgy itt is találkoztunk a személynevek becéző alakjának a megjelenésével, ami egyértelműen a nyelvi, a horvát-szerb környezetben tapasztalható szokás átvételét mutatja: István= Pista, Pistika, Mihály=Misa, József=Joska, Ilona=Ilka, Erzsébet=Erza, Anna=Pana, Rózsa=Rozika, Rozi, Roza, Katalin=Kata, Katica. A sírfeliratokat megvizsgáltuk a szövegformulák alapján is. Megállapítottuk, hogy a horvát szövegűek közül csak 7 olyat találtunk, amelynek volt kezdő és záró formulája. Csak kezdő formulája 1 feliratnak volt, kizárólag záró formulája 29-nek és 13 nem rendelkezett semmilyen szövegformulával. A szerb sírfeliratok közül l-nek volt teljes szövegformulája, csak kezdő 7 „Etnicki identité! je Santo jedna ad nwgucnosti identiteta sto se ljudima nudi u polietnickom kontekstu. Jednaka kao individualni identitet, etnicki identitet nije dan niti je uradén: on uvijek nastaje u psicliosocijalnom procesu. " Rihtman-Augustin, Dunja, 1991. 79. 2X Bánsági szórványvizsgálatai során hasonló példákat hoz Szőke Anna. Nagyszered katolikus magyarsága nemcsak nyelvében, sírfelirataiban, hanem halotti szokásaiban is hasonul a környezetéhez. Szőke Anna, 2005. 110-112.