Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bagoly József Ágoston: József Attila korai költészete és a makói irodalmi kánon (Kapcsolatok Makai Emil, Juhász Gyula és József Attila lírájában)

itt egymással. Makai Emil, Juhász Gyula és a fiatal József Attila összetartozásáról a költészetet pártoló közönség Juhász Gyula huszonöt éves költői működését ünnepelve tett tanúbizonyságot. Makai Emil sírját Espersit János koszorúzta meg. R. Etsy Emília, dr. Rapaport Samu felesége pedig Makai Emil verseiből mondott el néhányat. Érdekes egybeesés, hogy az emlékünnepélyen jelenlévő szegedi orvos, Rapaport Samu később majd József Attila első analitikusa lesz. Makai Emil sírja mellett ekkor az emlékünnepély tagjait megörökítő fénykép készült. A csoportképen több szegedi író és ismert makói értelmiségi látható. Ott áll Juhász Gyula és József Attila, a Makaicsalád képviseletében pedig Makai Ödön. A Makói Friss Újság 1923. június 19-i számában tudósítás jelent meg Juhász Gyula jubileumáról. Juhász Gyula Régi költő. Makai Emil emlékének c. versét a Pesti Napló 1924. július 8-i száma közölte. A makói irodalmi kánon fö költőalakjait Espersit János Három költő. Makai Emil, Juhász, Gyula, József Attila címmel egy Csanád vármegyei kiadványban, 1929-ben a helyi szélesebb olvasóközönségnek is bemutatta. Espersit János írása a huszadik század első harmadában a makói irodalmi kánon kialakulása számára nyitott szellemi térben már jelzésértékű. A Makóhoz kötődő három költő műveiben a korforduló értékszerkezeti átalakulása, az irodalmi ízlésváltás és a poétikai beszédmódok változása mind nyomon követhető. A három költő befogadástörténetének kapcsolódási pontjai, a költészetük összjátékát jelölő érintkezések még számos tanulsággal szolgálnak. A fausti kultúra sorseszményének válsága, a végtelenbe hömpölygő időfolyam élménye, a végtelenséget érzékeltető térszimbólumok és a halandó ember esetlegességét hordozó versvilágok feszültsége megjelenik Makai Emil, Juhász Gyula és József Attila költészetében is. A nagy ismeretlent antropomorfizáló poétikai keretben próbálja kérdőre vonni Juhász Gyula Kérdés c. verse. A világidegenség, a végtelen idő és tér ember iránti részvétlenségének érzése kérdést formál és visszavetül a feltételezett, nagy ismeretlen világalkotóra. Az első és a záró, negyedik versszakot idézzük: „Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem, Magányos-e a szörnyű végtelen, Egyedül állasz a világ fölött, Mint óriás rab, örök száműzött?" „ Talán szíved nincs. Közönyös szemed E mély világ titkára rámered S mint kevély jéghegy, csillogva úgy néz le Hervadt rózsára, eltiport vetésre?"