Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Nagyfalusi Ágnes: Szarvasmarhatartás Csanádpalotán

NAGYFALUSI ÁGNES Szarvasmarhatartás Csanádpalotán Előadásomban a szarvasmarhatartáson belül az állatok legelőn való tar­tásával foglalkozom részletesen, mivel a falumban ez nagy hagyományok­kal rendelkezik, és még ma is élő gyakorlat. Csanádpalola 3000 lakosú falu Csongrád megyében, Makótól 20 km-re. Az itt élők többsége földmüveléssel és állattartással foglalkozott és még foglalkozik napjainkban is. A szarvasmarhatartás az elmúlt ötven év alatt folyamatosan jelentős volt a faluban. Az 1950-es években az istállós tartás mellett jellemző volt a legeltető ál­lattenyésztés is. A falu állatait két helyen legeltették. Nagylak határában, a Maros árterében elterülő csigái legelőn valamint a falu határában lévő csor­dajáráson. A csigában lévő szarvasmarhákat összefoglalóan a nép gulyának, míg a falu határában legelőket csordának nevezte. Nézzük meg, hogy milyen állatokat és hogyan tartottak ezeken a helyeken. Csiga legelő Ezen a legelőn tartották a falu kis- és nagyüsző gulyáját, a szárazon álló teheneket. Valamint bivalyokat és lovakat is. Az 1950-es években 350-400 db tehén, 60-65 bivaly és 45-50 ló legelt a csigái legelőkön. A kihajtás minden év május 2-án történt. A gazdáknak a jószágaikat sa­ját maguknak kellett kihajtani a faluból a legelőre. Az állatokat kötélen vezették vagy lovas kocsi után kötötték. A kihajtás általában egész napos, megerőltető Fizikai munka volt. Ami­kor a teheneket kivezették a sötét istállóból a szemük nehezen barátkozott meg a kinti világossággal, ezért általában megvadultak, vagy éppen megkö­tötték magukat és nem akartak tovább menni. Ezért gyakran kellett az álla­tokat fékezni vagy éppen biztatni, hogy haladjanak a legelő felé vezető úton. Miután kiértek a legelőre a gulyás egyeztette, hogy ki hány állat után fizetett szájbcrt és hány állatot hajtott ki a legelőre. Nagy előnye volt ennek a tar­tásnak, hogy a tulajdonosnak az állataira novemberig csak akkor volt gond­ja, hogy ha azok megbetegedtek. Ekkor a gulyás üzent a gazdának, hogy beteg valamelyik állata. A másik nagy előnye az volt, hogy az állatok izom­zata a félszilaj tartásnak köszönhetően két év alatt szépen kifejlődhetett. És a tehenek ellenállóak voltak környezeti hatásoknak. A tehenek hazahajtása október végén, november elején történt. Ekkor a gulyát a legelőről behajtották a faluba a vásártér területére. Az állatok kivá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom