Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

ellátását bizony zömmel helyben kell megoldani, azaz a hadsereg eleve rá van kényszerítve arra, hogy az útjába eső településeket fosztogassa. Ezen közben pedig szinte törvényszerű, hogy a katonák közvetlen közelségbe kerüljenek a helyi lakossággal, így elképzelhető, hogy a baktériummal fertőzött, és kevés testfelszíni tünettel rendelkező személlyel kerültek kapcsolatba. Noha Bizánc falait soha nem sikerült bevenniük, a falakon kívüli lepratelepet valószínűleg többször is pusztították. Maga az épület talán kecsegtethetett némi zsákmány reményével, azonban oda betörve el kellett rettenniük az ott látottaktól. Valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy információ és tapasztalat hiányában nem tudták, hogyan szabad viselkedniük a leprásokkal szemben. Az interperszonális kapcsolatok legintenzívebb módja a hadifoglyok ejtése és elhurcolása. A hadifoglyok olyan nagy számban jelentek meg a győztes területén, hogy népegészségügyi szempontból komoly veszélyt jelentettek a helyi lakosságra nézve. Érdemes tehát kiemelt fontossággal értékelni azt, hogy a közel 70 éven át tartó háborús időszakban az avarok bizánci katonák és polgári lakosság ezreit ejtették foglyul és hurcolták a saját területükre. Különösen azok után, hogy a foglyok külön tartása megszűnt, és elvegyültek a helyi lakosság között. Érdemes tehát kiemelten hangsúlyozni az avarok által fogvatartott bizánci katonák és bizánci polgári lakosság szerepét a Mycobacterium leprae Kárpát-medencébe történő behurcolásában. Márpedig az avar-bizánci háborúk közül számtalan esetben számolnak be a források arról, hogy bizánci foglyok kerültek az avar szállásterületre. De a bizánci fogságból szabaduló avarok hazatérve is legalább ilyen veszélyt jelentettek. Az eddig bemutatott események kizárólag a 626. előtti évekből valók. Hogy 626-670 között számolhatunk-e hasonló eseményekkel, a forrásokból kiolvasni nem tudjuk. 626. után a katonák útján terjedő kór lehetőségét minden valószínűség szerint teljesen kizárhatjuk, ugyanis nincs hiteles tudomásunk harci cselekményekről. Itt tehát akár le is zárhatnánk nyomozásunkat azzal a megállapítással, hogy a Mycobacterium leprae Kárpátmedencébe történő behurcolását 626. előttre kell tennünk. Azonban éppen a 670. körüli években az onogur-bolgárokkal egy új népesség tűnt fel a Kárpát-medencei avarok között, és a daruhalmi temető is ehhez a népességhez köthető. Márpedig a forrásokból és a régészeti kutatásból biztosan tudjuk, hogy a Kuvrat által vezetett pontusi onogur-bolgár birodalom élénk bizánci kapcsolatokkal rendelkezett, Kuvratot pedig Hérakleios császár patríciusi rangra is emelte.