Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Szalontai Csaba – Sz. Wilhelm Gábor: Előzetes jelentés egy késő bronzkori település és avar kori temető mentő feltárásáról Szeged-Kiskundorozsmán
voltak. Azaz ahol pl. a nyomvonal vagy vízpart közelében halad (azzal párhuzamosan, vagy azt keresztezve), vagy ahol a nyomvonal kiemelkedő magaslaton halad. Ezen szakaszok ugyanis régészeti szempontból általában kiemelt fontosságúnak számítanak, hiszen a vizes környezet alapvetően jó feltételeket teremtett a korábbi emberek megtelepedésére. A környezetükből kiemelkedő dombhátak pedig nemcsak a víztől mentes száraz településrészeknek jó terepei, de az egykori temetők is általában ilyen helyeken találhatók (SZALONTAI 2001, 12). 3. Végül a fokozott felügyeletet igénylő helyek harmadik csoportját azok a nyomvonalszakaszok képezték, melyek közelében helyi jelentőségű, vagy a régió szempontjából fontos utak keresztezték egymást. Ezen utak nagy többsége ugyanis minden valószínűség szerint nem az új, vagy a legújabb korban keletkezett, hanem évszázadokkal ezelőtt, vagy még korábban jöttek létre. Ezek csomópontjában pedig teljes joggal számíthatunk arra, hogy a régészeti korok embereinek nyomait is megtaláljuk. Összességében azt mondhatjuk, hogy a régészeti lelőhelyek kiterjedésének meghatározásakor használt hagyományos módszerek ma már nem elegendőek a hatékony örökségvédelmi munkák ellátásához. A felszíni leletek gyűjtése mellett a természetföldrajzi viszonyokat (vízrajz, domborzat) sokkal nagyobb jelentőséggel kell kezelnünk, mint azt korábban tettük. Sajnos még napjainkra is jellemző szemlélet, hogy egy-egy beruházás által érintett régészeti lelőhely jelentőségének megítélésénél kizárólag abból indul ki a régész, vagy a beruházói oldal, hogy azon a területen hány felszíni leletet találtak a régészek, és a természetföldrajzi adottságokat egyáltalán nem veszik figyelembe. Ebből az egyetlen adatból történik a lelőhelyek minősítése és sok esetben annak elbírálása is, hogy ott milyen mértékű régészeti feltárás elvégzése lehet szükséges (megelőző feltárás, próbafeltárás, vagy építés közbeni felügyelet). Ez a szemlélet azonban sajnos nagyon sok esetben téves következtetésekre ad lehetőséget (SZALONTAI 2003, 21-22). Ennek igazolására néhány Csongrád megyei adatot közlünk: Nem találtunk egyetlen egy felszíni leleteket pl. Csengéié határában a 12/14a (M5 Nr. 2) jelű régészeti lelőhelyen, ahol a feltárás 19.512 m 2 nagyságú lett és 489 régészeti objektum került elő, köztük a csengelei kun vitéz sírja. 6 Mindössze 6 A feltárás előzményeiről, és arról hogyan került fel a feltárásra váró lelőhelyek listájára lásd: (SZALONTAI 1999, 9; SZALONTAI 2001, 3, 12-13; SZALONTAI 2003, 21). Horváth Ferenc a lelőhely ásatója néhány jól elhelyezett oldalcsapást követően próbálja azt a látszatot kelteni, mintha a kun vitéz feltárása „három évtizedes munka" eredménye lenne (HORVÁTH 2003, 91). Ezt senki sem vitatja, de ebben az esetben arra is várjuk a magyarázatot, hogy amikor 1993- 1994-ben ö szervezte az autópálya feltárásokat a szegedi múzeumban, vajon miért nem jelölte ki a bogárháti lelőhelyet feltárásra, annak ellenére, hogy az autópálya széle