Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Sóskuti Kornél: Megjegyzések a szarmata kori sírrablásokhoz

nál az elhunytak neme 66%-ban biztosan nem meghatározható a leletanyag alapján. A többi sír megoszlása a következő képet mutatja: 7-7% (azaz l-l sír) a rabolt és a rabolatlan férfi sír, 20% pedig a rabolt női temetkezés (2. grafikon 2.). A daruhalmi lelőhely esetében nagyobb biztonsággal állapítható meg az elhunytak neme, itt 39%-os a bizonytalan temetkezések aránya. Az összes sír 10%-a rabolatlan női, 35%-a rabolt női temetkezés volt. Egyetlen sír volt, melyet biztosan férfinak állapíthattunk meg, ez az összes sírszám 3%át alkotja. Ebben a temetőrészletben találtunk gyermeksírokat is, melyek közül egyet sem dúltak fel. A gyermeksírok az össz sírszámnak a 10%-át alkotják (2. grafikon 4.). A Tóth János dombján előkerült temetőben szintén magas azon sírok aránya, melyeknek a nemét pontosan nem állapíthattuk meg, ez a teljes sírszám 45%-a. A temető sírjainak 46%-ról állapíthatjuk meg, hogy biztosan női és a leletek alapján egyetlen sírt sem tarthatunk biztosan férfinak. A női temetkezések 28%-át kirabolták, 18%-át érintetlenül hagyták. A temető egyetlen gyermeksírját is elkerülte a fosztogatók érdeklődése (2. grafikon 3.). A fenti adatokból látható, hogy a rabolt temetkezések nemek szerinti elemzése teljes biztossággal nem végezhető el. Alacsony a rabolt férfisírok, és magas a bizonytalan esetek száma. A rablás nemenkénti irányultságáról összességében nem tudunk tendenciákat megállapítani. Ilyen típusú elemzést pontosabban csak az antropológiai vizsgálatok eredményeivel készíthetünk. A rablás ideje A szarmata kori sírrablás legfontosabb kérdései közé tartoznak, hogy a temetőket kik és mikor foszthatták ki és honnan tudták, hogy mely sírokat érdemes kihantolni. A kérdés első felével kapcsolatban sokféle lehetséges megoldási javaslat felmerült, de a választ egyértelműen eldönteni még most sem minden esetben lehet (VÖRÖS 1996, 121; VADAY 1996, 36; VADAY 1997, 96-97.). A kérdés második felének megválaszolásával egyszerűbb a helyzet, hiszen számtalan, sokszor a mai napig is látható, sírjelölési módszerrel találkozhatunk. A sírjelölések legimpozánsabb és sok esetben még a mai napig is látható módja a halom emelése (KULCSÁR 1998, 40). A vizsgált lelőhelyeinken ilyen fajta jelöléssel nem találkoztunk, melynek okát talán a hosszú évtizedek óta folyó intenzív talaj művelésben is kereshetjük. A szarmata kori temetőkben a sírjelölések egy másik, a felszín alatt a mai napig is jól megmaradt, általánosan használt módszere a sírok keretelő árokkal való kerítése volt (KULCSÁR 1998, 35).