Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Sóskuti Kornél: Megjegyzések a szarmata kori sírrablásokhoz

pontja Párducz Mihály nevéhez köthető, aki a Csongrád-Kenderföldek lelőhelyen tett megfigyelései alapján négyféle temetkezési formát különített el a csontvázak elhelyezkedése alapján. Az első típust a háton fekvő, nyújtott helyzetű csontvázak alkotják. A másodikat az ülve, guggolva eltemetett csontvázak képviselik. A harmadik fajta az ülve elhelyezett csontvázak. A negyedik típusnak pedig az álló csontvázakat határozta meg. Azonban felveti annak lehetőségét, hogy a csontok esetleg a bolygatás miatt kerültek elő a sírgödör különböző szintjein, és a sírgödör kialakítása lehetővé teszi, hogy minden halottat hátonfekve helyezzenek el a sírban (PÁRDUCZ 1959, 351., 380-382.). A Madaras-Halmok temetőben több éven keresztül folyó feltáráson Kőhegyi Mihály tett fontos megfigyeléseket. Ott a rablás a legtöbb esetben lefelé keskenyedő, kútszerű aknával történt és feltételezhetően egy gereblyeszerü, hosszú tárggyal húzták az aknához a csontokkal együtt a mellékleteket, viseleti tárgyakat. Az addigi kutatások alapján a rablás idejére, módjára és mértékére vonatkozóan is tett megállapításokat (KŐHEGYI 1971, 210-215.; KŐHEGYI 1980, 19-24.). A sírrablással kapcsolatban Vaday Andrea, a Kompolt-Kistéri tanya lelőhelyen tett megfigyelések alapján felvetette annak lehetőségét, hogy a szarmata temetők fosztogatásának egy része az avarokhoz köthető (VADAY 1997, 96-97.; VADAY 1996, 36). A lelőhelyen a szarmata temetőt felülrétegezte egy avar telep, valamint a rablógödrök iránya a sír közepére esik, ahol a leletek sűrűsödtek az avaroknál (VADAY 1996, 36). Gallina Zsolt tovább finomította a rablási módokkal kapcsolatos észrevételeket a Kiskunfélegyháza-Kővágóér feltárt sírjai alapján (GALLINA 1999, 7-27.). Vörös Gabriella a Szeged-Tápé temető feltárása során megfigyelte, hogy a sírgödrök rablása nemek szerint más és más (VÖRÖS 1996, 111-176.). A vizsgált temetők rablottságának mértéke A legnagyobb mértékű rablást a Domaszék I. temetőrészletben tapasztaltuk. Itt a síroknak a 75%-a bolygatott volt. A feltárt 4 temetkezés közül csupán csak egyetlen egy kerülte el a sírrablók figyelmét. A többi három közül kettő teljesen ki volt fosztva, az egyikben csupán csak egy vaskés töredékei maradtak ránk, a harmadikban pedig néhány gyöngy és csonttöredék (1. grafikon 1.). 3 A csonttöredékek hiányára magyarázatul szolgálhatna, hogy a 16. sír, melyet nem forgattak fel, szintén alig tartalmazott csontokat, mert a rossz megtartásuk miatt elporladtak. Ennek ellentmondani látszik a 17. sír, amit kiraboltak, de mégis maradt benne csontanyag.