Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A Maty-ér mente történeti képe az 5. században

ezidőtájt már nem számolhatunk, azonban maradványaikat az avarok között is kimutatta a történeti embertan (MRE 2003, 288). A régészeti lelőhelyek tanúvallomása A legújabb kutatási eredmények szerint — történeti források alapján — a késő szarmata időszakot több periódusra lehet felosztani (VADAY 1994; MRE 2003, 287-288). A klasszikus késő szarmata kor 271-től, Dacia feladásától a 380-as évekig tart. Ezt követi a pre hun kor, ami a hun pánik elöl menekülő, vegyes, iráni-germán népelemek betelepülésének az időszaka. A 420-as évek elejétől, a hunok beköltözésétől kezdődik a tényleges hun kor időszaka, ami a Nedaoi csatáig, 454-ig tart. A szarmata történelemben ezután egy poszt hun kor következik, ami ténylegesen a gepida szomszédság, a germán befolyás időszaka. Felső időhatárát az avar honfoglalásig lehet kitolni. A topográfiai munkálatok és a feltárások során szembetűnő a 4. század végétől megfigyelhető a telepek számában egy jelentős növekedés, ami hűen tükrözi a beköltözések okozta népességrobbanást. Már a 4. században a Barbarikumi leletanyagban erős germanizálódás figyelhető meg (VADAY 1989, 208). 380 után ismét feltűnnek a hunok elől menekülőkkel a keleti eredetű tárgyak, a nőknél csigatalizmánok, arany ékszerek, a férfiaknál új típusú fegyverek, csatok, szíj végek, keleti eredetű kerámia, üvegek, gyöngyök, stb. A leletanyagra jellemző a keletről hozott római árú, s emellett a részben új ízlésnek megfelelő helyi készítmény (MRE 2003, 275). A korábbi szarmata kézműipar, megtartva formakincsét és technikáját, az újonnan érkezők keleti ízlésének megfelelő fazekastermékeket is kezd készíteni. A korábban a szarmatáknál megszokott formák, technikák élnek tovább, csak gazdagodnak az új, keleti formakinccsel és új, eddig ismeretlen technikai megoldásokkal (csillámos szemcsés kerámia, kavicsos fazekak, figurális díszítés, kannellura, stb.) (VADAY 1982; VADAY 1984; VADAY 1985; VADAY 1989, 209, SÓSKUTI-SZ. WILHELM s.a.) (3-4. kép). Ez a kettős kerámiatradíció ettől kezdve végig jelen van a szarmata leletanyagban. Arra a kérdésre még nem tudunk megnyugtató választ adni, hogy az újonnan megjelenő edénytípusokat és a megszokott, régi formákat a helyi hagyományokra építő gölöncsérmühelyekben gyártották, vagy esetleg a keleti bevándorlókkal jelentősebb számú mesterember is megtelepedett az Alföldön, kiegészítve a helyi ipar termékeit. Jellegzetes késő római leletek is megjelennek az új típusok mellett, mázas edények (mortariumok, korsók), csontfésűk, üveg edények, terra sigillata chiara tipikus kísérői a hun kori leleteknek (3. kép 1). Az újabb