A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)
V. fejezet - Telepített tölgyesek cincérei
A cincér a rendszeres kinevelések előtt faunaterületünkön mindössze az alábbi helyeken került elő: Budapest, Debrecen, Pécs, Balatonalmádi, Siófok (Kaszab 1971). Valószínűleg habitatjaik részleges egyezése miatt terjedt el az a tévhit, hogy a Hesperophanes paliidus életmódja (vagy legalábbis előfordulása) szorosan kötődik a nagy hőscincéréhez (Cerambyx cerdo). A közlést, ami eredetileg Tippmanntól (1955) származott, később jó néhányan átvették (így Horion 1974, Kaszab 1971, Klausnitzer és Sander 1978, Neumann 1985). Akadtak, akik úgy vélték, hogy a sápadt éjcincér imágói, a számukra inaktív periódusokat a nagy hőscincér méretes járataiban vészelik át (Horion 1974, Kaszabl971). Mások szerint a lárvák másodlagos károsítókként élnek olyan idős tölgyekben, melyeket a nagy hőscincérek (Cerambyx cerdo) már károsítottak (Klausnitzer és Sander 1978). Horion (1974) egyenesen tölgy-őserdő reliktumnak tartotta ezt az állatot. Az együttes előfordulást először Medvegy Mihály (1987) kérdőjelezte meg. Adataink az ő változatát igazolják. Csongrád megyében az összes kinevelés kocsányos tölgyből (Quercus robur) történt. A nagy hőscincér az új szegedi Népliget kivételével egyetlen más mintavételi helyen sem fordult elő. A tápnövények mérete erősen különbözött. A faj helyi populációjának flexibilitására jellemző, hogy a lárvákat a 100 éves faóriások méteres vastagságú törzseiben éppúgy megtaláltuk, mint a 8-10 cm átmérőjű ágakban. A vékony kérgű fákban a kéreg alatt rágnak, majd a fatestben bábuinak. Vastag kéreg esetén, szinte kivétel nélkül ebben készítik el a bábkamrákat. Az imágók besötétedés után jönnek elő és úgy 3 órán keresztül aktívak (Medvegy 1987). Fényre jól repülnek, sőt a fatörzsek megvilágításával bizonyos mértékig csalogathatok is. Rajzásuk a Dél-Alföldön júniustól augusztusig tart. Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyei adataink a következők:
