A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Ganéjtúró bogarak (Scarabaeidae)

A Kiskunsági Nemzeti Parkban 1970 előtt az alábbi helyekről kerültek elő a faj példányai: Szabadszállás, Bocsa, Bugac Nagy bugaci-erdő, Ágasegyháza, Orgovány (Ádám 1987). 1993. VII. 17-én az Örkény és Tatárszentgyörgy közötti homokos legelőn Medvegy Mihály sötétedéstől 23 óráig egyetlen friss lótrágyán 21 Scarabaeus affinist számolt össze (Medvegy-Muskovits 1994). A kiskunsági részek benépesedésére Medvegy és Muskovits (1994) figyelemre méltó elméletet dolgozott ki. A teljes hazai adatbázis ismeretében megállapították, hogy az óriás galacsinhajtót 1971. és 1993. között senki sem gyűjtötte. A szerzőpár szerint 1970-7l-ben a kedvezőtlen időjárás miatt a teljes hazai Scarabaeus affinis állomány kipusztult, majd az 1990-es évek elején, délről egy új faunahullám érkezett. Az újjátelepülést valószínűsíti, hogy a jelenlegi kiskunsági populáció egyedei (több neves entomologus szerint) kizárólag az éjszaka első felében aktívak, míg az 1970. előtt napközben is lehetett gyűjteni. A fenti dátum környékünkön éppúgy korszakhatárnak számít mint máshol. E sorok írója az 1960-as években, az öttömösi, rúzsai és ásotthalmi homoki legelőkön, több helyen megfigyelte az óriás galacsinhajtót, ám azóta egyetlen példányt sem látott arrafelé. A hirtelen eltűnés okát valószínűleg nem a tél zordságában, vagy a megfelelő táplálék hiányában kell keresnünk. Hideg telek korábban is akadtak, de ezeket a bogarak rendre túlélték. Az érintett területeken a trágya mennyisége sem csökkent egyik évről a másikra számottevően. Részünkről inkább a talaj alaposan megnövekedett víztartalmának tulajdonítjuk a drámai változást. (Ne feledjük, 1970 a felső-tiszai nagyárvíz éve. Városunkban szintén rekordot döntött a folyó árhullámának magassága. A DélkeletKiskunságban, azJ970-es évtized utolsó harmadáig, a buckaközöket -ahol a marhalegelők találhatók- minden tavasszal elöntötték a vadvizek.) A Scarabaeus affinis szaporodása az ún. „K" stratégiát követi. A trágyáért folytatott küzdelemben jól helytáll, a megszerzett táplálékot magas hatékonysággal képes kiaknázni. Ivadékgondozása fejlett, ám csekély a peteszáma (Merkl Ï997). Ha az ivadékokat rejtő elásott galacsinok, túlzottan átnedvesednek, vagy megpenészednek, az könnyen megpecsételheti a teljes populáció sorsát. Az 1970— ben kritikussá vált helyzetet tovább súlyosbította, hogy a homoki legelők, ekkorra már csaknem teljesen izolálódtak. Munkahipotézis szintjén megkockáztatjuk, hogy a talaj átnedvesedése nem mindenült haladta meg a kritikus szintet. Ez a futóhomok talajok vízháztartását ismerve nem is annyira valószerűtlen. A magasabb térszintű részeken, kisebb létszámú csoportok átvészelhették a kritikus időszakot. Következésképp az 1990-es évek elején feltűnt állatok, az 1970. előtt széltében elterjedt, majd a különféle refugiumokba visszaszorult óriás galacsinhajtók utódai. Az mindenképp elgondolkod264